Maszat második törvénye: anya tervei bármikor felülírhatók.

Bizonyítás: ha a gyerek másfél hete nyolc körül kel, akkor biztos, hogy mikor már anya számol ezzel és sűrű napot tervez, dafke felébred fél hétkor.

Ma a kanapén ülve ebédeltem. Ma ebéd közben - gyerek híján - a jénait ringattam. Soká tartott, amíg leesett, mit művelek.

A poronty hajnali nyolckor elfoglalta a helyemet az ágyban és vele együtt a paplanomat. Ezt követően jól elaludtunk.

Szeretem a karácsonyt, mert tuti ajándékokat kapok (valljuk csak be bátran), mert olyan ételeket készítünk, amit az évben máskor nem (így karácsonyi pulyka, zserbó és non plus ultra), BudaiPasa a téli szünet miatt sokat van itthon. Meg mert végre Maszattal mindketten kitanultuk a szoptatást, így én sem vernyogok a fájdalomtól és ő is csak akkor, ha hamarabb gondoltam befejezni, mint ő. Vagy ha kakil közben és azt akkor ötvenéves, százötven kilós, sörhasú németeket megszégyenítő hangeffektekkel megtűzdelve.

Amúgy vicces (valójában nem az), hogy mennyien akarják kéretlenül a tapasztalataikat, mint kizárólagos aranyösvényt, a gyermeknevelés általuk felfedezni vélt spanyolviaszát, mint egyetlen célravezetőt rámerőltetni. És nem csak meghallgatnom kell, hanem megígérnem, hogy ezentúl eszerint élek majd. Pedig eszem ágában sincs, csak nem állok le vitázni, mert minek. És amint megnyugtattam az önjelölt Spock Doktorokat, meg Ranschburg Doktorokat, hogy minden úgy lesz, ahogy javasolják, ők fellélegezve magamra hagynak, én meg tökéletes lelki nyugalommal adom a gyereknek cumisüvegből - és nem pohárból - a vizet, kanalazom belé - Grip Water helyett - az Espumisan-cseppeket, veszem fel, ha sír - mert inkább elrontom, semmint hogy egy öt és fél hetes porontyot magára hagyjak -, és adok neki cumit, ha egyszer igénye van rá. Mert az önjelölt Spock Doktorok és Ranschburg Doktorok még nem tudják, hogy egy öthetes porontyot nem kezd el az ember nevelni azokkal a módszerekkel, amik még egy felnőttnél sem válnak be.

Maszat tokát és hurkákat növesztett, majd megkezdte a második hónapját idekint. Karácsonyra több legója lesz, mint nekem valaha és megrendeltem az első mesekönyveit is. Mindeközben Dióskali spontán fogyott 11 kilót és még mindig nem fér bele egyetlen régi nadrágjába sem.

Minden témába vágó katalógus minden termékét mosolygó, esetleg nevető kisbabákkal akarják eladni. Nem találkoztak még a mérlegre tétel, a pelenkázás, vagy a kiságyba fektetési kísérleteket elutasító, torka szakadtából üvöltő kisfiammal.

Amúgy a szülés óta minden lelkes gratuláló nőneműt elsősorban az a kérdés foglalkoztat, hogy hogyhogy ilyen hamar lábra álltam a császármetszés után, illetve hogy van-e elég tejem. Ez utóbbival kapcsolatban nekem is támadtak kétségeim, mert az első két hét során tapasztalt áradat mostanra mintha elmaradni látszana. A kétségeimre BudaiPasa igyekezett megnyugtató választ adni, miszerint nézzek rá a porontyra, aki elégedett, tokásodik, hurkásodik, alszik, és elképesztő mennyiségben ontja a pisis és kakis pelenkákat. A kétségeim (lassan Kétségeim, mert már édes szimbiózisban élem velük az életemet, vagyis megérdemlik a megszemélyesítést) mindaddig hánytak fittyet BudaiPasára, amíg ma Maszatom nem csűrt be 200 grammnak megfelelő tejet egy etetésre. Most már kezdek nem pánikolni, amikor a mellszívó csak nyekkeg és nem megy bele semmi. Hiszen nyilván minden Maszat bendőjében kötött ki. 

Ha még egyszer ebben az életben így elkiabálok valamit, meg is érdemlem. Gondolom ezek után világos, hogy Maszat végigüvöltötte az előző éjszakát. Végül idő előtt szopizott és a hasamon aludt, de ezt nem fogjuk bevallani a védőnőnek.

Amúgy nagyon cuki.

Két többé-kevésbé átaludt éjszaka után feltámadt Dióskaliban a remény.

Nem az a bosszantó, amikor a gyerek lehányja a nadrágunkat, meg a széket, amin ücsörgünk. A bosszantó az, hogy vagyunk olyan hülyék, és két perccel később beleülünk ugyanabba az adag felböfögött tejbe, mert elsőre lusták voltunk levenni a székpárnát. Ezek után meg már minek.

Amikor éjjel kettő és öt között már az a mantra sem működik, hogy "deolyancuki", mert az agy rááll arra, hogy "aluggyálmánbogárkámtücskömkölök". És nappal könnyen viccelődik mindezeken az ember lánya, de éjjel kettő és öt között rajtunk kívül mindenki alszik. A villamos, a kékszemű ég, a sokszemű ház és anya humorérzéke is.

Ma éjjel kétszer kérdeztem meg BudaiPasától, hogy mikor kezdtem el szoptatni úgy, hogy valójában csak azt álmodtam, hogy szoptatok.

Lénárd a szoptatást követően úgy maradt, így rádobtam egy takarót és igyekszem csendben kopácsolni a klaviatúrán. A ded egyébként enyhén szociofil, így kevés olyan program van, amibe nem vonom be. Prímán nem aludt délelőtt a kanapén sem, de ott legalább nem nyekergett, amíg végigböngésztem a napi sajtót.