Bosszantó a Danone Activia JóEstét reklámja (jaj mit egyek - neeeem, nem akarok elnehezülni, megállom - hohóóóóóó, van ám itten könnyű nasi éjszakára) akkor, amikor Dióskali - úgy is mint anya - háromszor melegíti újra a krumplifőzeléket, mert a ded azonnal elkezd üvölteni, amint kiteszi a lábát a konyhába. Így könnyű nem enni.

Megoldás: bebugyolálni egy jó nagy plédbe, szájába dugni a cumit és lefektetni Doktor House-t nézni a kanapéra. Így egyébként nagyon cuki is.

Most pedig megpróbálok behozni egy krémest. Remélhetőleg nem túl merész terv...

És. Ma megérkezett Maszat születési anyakönyvi kivonata és a lakcímkártyája is. Fura dolog az anyja nevénél a sajátomat látni.

"Ez a gyerek nem fog cumizni."

Előzmény: az elmúlt három nap.

Ma délután Dióskali cumivásárlási szándékkal lesétált a legközelebbi szakboltba. Végül kapott ingyen egy promóciós cuclit, hogy ezen próbáljuk ki, bejön-e (azaz megnyugtatja-e Maszatot annyira, hogy beájuljon két etetés között).

Eredmény: Maszat édesdeden alszik az ágyunk közepén. Csönd van.

2011. november 5-én 09:25-kor megszületett Tapa Lénárd Boldizsár.

És ami kimaradt:

Az, amit eddig szívásnak gondoltam, mind eltörpült amellett, amit november 3-án az ultrahang alatt-után kaptam a nyakamba, amikor kiderült, hogy Maszat valószínűleg semmit nem fejlődött három hét alatt. Az éppen előkerített doki javaslatára hazabuszoztam (bőgve) és BudaiPasával postafurdultával mentünk vissza a pakkal, mivel azonnal felvettek az osztályra megfigyelésre. Ebből az lett, hogy másnap indítják a szülést is (miután két orvos - köztük a sajátom - is elmagyarázta, miért van erre szükség, nem ütött szíven az ügyeletes orvos teljesen felesleges tájékoztatása, miszerint "ennek a terhességnek véget kell vetni", de lehet, hogy más ezért a szóhasználatért megütötte volna a fickót). Az indítás egy kicsit tolódott, de szombaton - minden előzetes figyelmeztetés nélkül - negyed kilenckor közölték, hogy akkor irány a szülőszoba, mire hívtam BudaiPasát. Az első összehúzódásnál pedig azt közölték, hogy irány a műtő. Amint elkezdtem pánikolni, BudaiPasa is megérkezett szülésre készen, hóna alatt a kék csomaggal. Ettől a perctől fogva megnyugodtam, mert a műtétre olyan gyorsan készítettek elő, hogy felfogni sem volt időm a dolgot és már hallottam is, hogy "nem is olyan pici ez a baba!", majd felsírt Lénárd, aztán az arcomhoz tartották. Végül a szülőszobán kötöttünk ki meghosszabbított nyitvatartással (engedelmünkkel amíg a beteghordó Imi lerótta tiszteletét Albert Flórián búcsúztatóján), ami életünk legboldogabb négy és fél órájának bizonyult.

Lénárd paraméterei:

születési súly: 2960 gramm
születési hossz: 54 cm
lábméret: 46-os :)

Ezúton is köszönöm a Péterfy Sándor Utcai Kórház szülészetének, elsősorban Anga doktornak és Domokos doktornak, Gizus szülésznőnek, az ultrahangosoknak és a műtős csapatnak, hogy Lénárd zökkenőmentesen jöhetett a világra. Köszönöm továbbá a Kelly's Bicycles-nek, hogy BudaiPasa még időben odaért a műtétre. :)

Ezen a héten kicsit kevesebbet fogok unatkozni, hiszen BudaiPasa ősziszünetel. Ki is találta, hogy a hét második felében jól elkérjük a kocsit és szigorúan a Péterfy egyórás vonzáskörzetében maradva, de programunk lesz. Egyrészt csalódást kellett okoznom neki, mert én speciel szerdán és csütörtökön is megyek éppen a Péterfybe, ráadásul eléggé a nap közepén, vagy ha nem, akkor utána még programom van. Másrészt magamban lejátszottam, hogy egy kiadós hétköznap délutáni csúcsban a Péterfy egyórás vonzáskörzetét nagyjából a 7-es busz vonala teszi ki és kizárólag akkor, ha rajta ülünk. (Mondjuk vajúdás szempontjából már szinte mindegy, hogy hol teszi az ember lánya, ha nem a kórházban.) Külön nehezíti a helyzetet, hogy az "ami befolyik, az rögtön kifolyik"-elv alapján működő pisigép lettem, így a kultúrált klotyó elérhetősége sem hátrány. De azért kreatívak voltunk és megyünk koncertplakát-kiállításra, meg talán az Állatkertbe (itt gyenge pontnak éppen a mosdót érzem, de ha nem iszom túl sokat előtte, akkor talán lesz alkalmam végre beváltani a gyereknapi kuponjainkat). De legalább a Ligetbe.

Vagy - amit a legjobban szeretnék - SZÜLNI.

Egyre nehezebb a várakozás. Holnaptól a 39. hetet taposom és tegnap óta nem látom a végét. [Jó, nyilván nem lehet egy megálmodott időpontra (október 29., 23:55) alapozni, de bevallom, reménykedtem benne, hogy bejön. BudaiPasa ezt irigyli tőlem, hogy ennyire tudok lelkesedni (meg csalódni). És nem jött be annak ellenére, hogy én speciel nem bánnám, mivel már sem az ébrenlét, sem pedig az alvás nem kényelmes, nincs már mit felvennem és általában meglegyintett engem is a bálna/hordozórakéta/anyahajó-érzés, ami utolér minden kismamát a harmadik trimeszter vége felé.] Ugyanakkor hiszek benne - vagy legalábbis megpróbálom -, hogy Maszat tudja, meddig húzhatja a bentlétet.

Összefoglalva: jöjjön ez a gyerek, amikor akar, de az lehetőleg legyen most.

Nos, mégsem megyek el jósnőnek, mert az álmom nem jött be, még egyben vagyok Maszattal. Bánatomban pedig blogsablont szerkesztek.

Ma bementem a terhespatológiára igazolásért a táppénzhez, ahol ugyanaz a (három héttel ezelőtt is megénekelt) doki úgy fogadott, mintha kicserélték volna. Mosolygott, viccelődött azon, hogy egy ilyen vaskos könyvet (Libba Bray: Az az édes, távoli harang) van-e még időm kiolvasni, majd halálos komolysággal előadta, hogy többet nem kell mennem a rendelésére, ha a vérnyomásom ilyen szép marad, de azért gyűjtsek megint egy adag egynapos pisit. Majd az arcomat meglátva még ki is nevetett és közölte, hogy még tényleg komolyan beszél.
Lehet hogy inkább hasmenéssel kellett volna táppénzre mennem...

Amúgy ma gasztroblogger is leszek, ha ehető kaját sikerül készítenem csirkéből, paradicsomból, camembert sajtból és párolt zöldségből. Ha nem, akkor sütök egy adag bundáskenyeret és hallgatok, mint a sír.

Csak hogy teljesen őszinte legyek, nincs kedvem befejezni, amit elkezdtem (a nappali takarítása). Még az sem motivál, hogy valamikor folytatnom kell a portalanítást, ha ma nem is.

Volt itt a védőnő, aki mindennek nagyon örült, majd távozása után lementem pudingért vásárolni, ettem egy rántottát és kerek másfél óra alatt összeírtam a szülés utáni bürokratikus, meg egyéb tennivalókat BudaiPasa kedvéért. :)))

Ebéd után megnéztük a Roger nyúl a pácban-t, aztán az Esküvői tortá-t, most pedig rátaláltam az I.Q. - A szerelem relatív-ra. Mindeközben Maszat élvezi az életet, de nem bánnám, ha lassan ezt idekint tenné. Annál hamarabb kaphatna (már jövő ilyenkor) BudaiPasa nagyszerű ovisteájából. És anya annál hamarabb tudna nem csak az oldalán aludni.

Mikor máskor fájdulna meg a fogam, mint szülés előtt. Holnap fogorvos. Buuu.

... és kiírtuk, hogy "Ne adj a halaknak enni, mert dagadtak lesznek. És mert Zalán megetette őket".

Amúgy megkezdődött a 37. hét. Voltam ultrahangon (Maszat már 2800 gramm felett van), NST-n (nyomtam a gombot, mint süket a csengőt), vérvételen (nem ájultam el), Terinél (nem durrantam ki a belém diktált ebédtől), Ibolyában Esztivel (forrócsoki, nyamm), majd összeszedtem Zalánt és most a Shrek 2-t nézzük, miután hazajöttünk a játszóról.

Négy hét múlva már lehet, hogy anya leszek...

Tegnap írtam a MiniManóval kapcsolatban egy elkeseredettnek tűnő hasonlatot, aztán ma reggel kellemes meglepetésként ért, hogy sűrű bocsánakérések közepette felhívtak, miszerint sokat kellett keresni a rendelésemet, de megvan, mehetek érte. Én - besózva, hogy végre lesz fehér alapon zöld kiscsirkés pelenkázólapom - még meg is köszöntem, ésatöbbi, ésatöbbi. Így utólag ez teljesen felesleges volt.

Ebéd után BudaiPasával odakocsikáztunk és vártunk. A kasszánál - érkezéskor, majd a bolt minden zugának bejárását követően - több alkalommal jelentkeztünk, hogy meddig várjunk még és láthatóan komoly erőfeszítésébe tellett a kiscsajnak még az is, hogy felidézze, mit is akarunk, holott már nem egyszer mondtuk el neki. Fél óra után kaptunk egy dobozt, amiben benne volt az is, amit nem kértem azok helyett, amit e-mailben jeleztek, hogy nincs. Cserébe pelenkázólap sehol. Kérdezem, hogy azzal mizujs, mert hát a visszaigazolásból az derült ki, az természetesen rendelkezésre áll. Hát az nem volt odakészítve, tehát nincs. És nem vagyok egy hisztigép mostanában, de annyi azért jólesett volna, hogy elnézést/sajnáljuk/ne haragudjatok/stb. Ha másért nem, a tök felesleges várakozásért, hiszen pont azért rendeltem meg mindent előre, hogy elkerüljük a töketlenkedést... 

És itt jött el a pillanat, amikor nem mentem át nyuszikába és nem közöltem a MiniManóval, hogy bassza meg a porszívóját, hanem választottam egy másik pelenkázólapot és elhatároztam, hogy nem kell erőltetni mégsem ezt a boltot, amikor a Babaszafariban, vagy a Brendonban sokkal gördülékenyebben és barátságosabb mederben folyik a vásárlás.

Tanácsos lettem, fizetési fokozatot léptem és két nappal több szabim van egy évre. Most hogy lényegében nem dolgozom már szülésig, a felsoroltak közül a tanácsosság az egyetlen kézzelfogható. Mert az jól hangzik.

Amúgy egy igazán remek napot zártam. A múlt heti után meglepően kedves volt a terhespatológus, Ákossal jót ebédeltünk, a Madarászban előreléptem (ld. fent) Niki-Mikivel meg pont olyan volt mint régen.

És hogy ne feledjem megemlíteni: úgy tűnik, elkezdtek jelentkezni a jóslófájások.

Kezdődött azzal, hogy majd megvesztem a behűtött, lédús őszibarackért. Márciusban. Aztán nyáron a Gyöngyösi sétány zöldségesénél kilószámra vettem a barackot.

Júniusban anyuka vödörben szállította a cseresznyét, de a sétányon is rendesen pusztítottam. Nem egy iratanyagot sikerült leennem a jóféle cserkóval és pont nem is érdekelt.

Aztán jött a minyon-mánia. Ölni tudtam volna egy puncsos, vagy csokis minyonért, de persze a környéken egyetlen cukrászda volt, amelyik egyáltalán árulta a cukrászipari csodát, az sem a legközelebb. Így legalább igazi ünnepnap maradt a minyonevéses nap.

Következett a görögdinnye, igaz, a mennyiségi korlátot a pisilések miatt be kellett építenem a rendszerbe, de jó volt.

Majd megérkezett a szőlő és a szénsavas ásványvíz időszaka. Kilós fürtöket sikerült elpusztítanom egy délelőtt leforgása alatt, míg itthon toltam az ásványvizet - hol szörppel, hol anélkül.

Most éppen a tej (tejízű tej és nem a fehér víz), a savanyú-lédús-ropogós alma, a csokikrémes-kakaóstésztás sütik, meg a Fanta narancs játszik. A kínai kajából még azelőtt kiábrándultam, hogy rákattantam volna...

Pizsiben, ágyból netezni kedden délelőtt kurvajó.

Tegnap Edinával garázdálkodtunk egy nagyot, ennek eredményeképpen lett a gyereknek farmos takarója és traktoros kombidressze. Este aztán bejelentkezett Alex egy villámlátogatásra ma délelőttre, aminek a fényét csak fokozza, hogy lejöttek a listák a Hivatalban, vagyis kinéz egy kis jutalomfalat. Nyami.