Jah, és a legfontosabbat el is felejtettem: ma többször is leettem a monitort. Ne is kérdezzétek!

Már az is csoda, hogy semmit nem felejtettem el abból, amit anyuka rámbízott (azaz vittem a kukába hamut, virágot is locsoltam és ki is teregettem). Plusz időnként kerek egy órán át nyugton bírtam ülni a közig fölött anélkül, hogy lemásztam volna és csekkoltam volna az etéertet. Aztán lejöttem Budai Pasával romantikázni beszélgetni emesenen, meg nekiálltam jegyzeteket nyomtatni. A vízözön előttről származó Ször Nyomival. Örültem, hogy egyáltalán.

Hogy mi mindent csináltam!

A bridget Jones naplóját olvasni akkor jó csak igazán, ha az ember lánya a Pöffeszkedő Családosok klánjának veszettül pöffeszkedő tagja. Merthogy a közig melletti irodaloméhségemet csillapítandó, minden este egy hónapot elolvasok a Szinglibibliából. Csak hogy tudjátok. Most jó nektek, mi?

A címre azonnal reflektálnék is: a balladai homályért felelősséget nem vállalok.* 

*A többit illetően pedig jogos lenne a kérdés, miszerint hogyaszongya van-e egy magamfajtának magánélete? (A magamfajta esetében szigorúan elhatárolódnék Morvai Krisztina terminológiájától. Ez vonatkozik minden bejegyzésre. :))