Közben eszembe jutott a tegnapi. Szóval hogy az Astorián általhaladtamban szembejött (velem szembe - a gy.k.) Varga Líviusz, miközben a fülemben az Autó egy szerpentinent énekelte Kiss Tibi. Én ezen a véletlenen (V.L. felbukkanása mikor is én Quimbyt hallgatok - a gy.k.) mosolyogtam, mire Líviusz rám mosolygott, ki tudja miért.

Ma nem mentem diákot érvényesíteni, de vettem tollakat. És megint boldog lettem a tollaktól és most már rá kellene jönnöm, mi a frásztól leszek boldog ilyenkor - azon kívül, hogy anyuka kifizeti. Mert ha könyvvásárlás után virul a fejem, akkor az még érthető, a könyv jó dolog. Vagy mondjuk a ruhavásárlás. Ezt talán nem is kell magyaráznom. Esetleg ha megengedek magamnak a Szamosban egy adagot (azaz egy-egy darabot) a kedvenc bonbonjaimból. Na de egy pár rózsaszín szövegkiemelő, meg fekete tollbetét mitől kerget enyhe eufóriába?!