Tegnap a kanna forró teával, tálakkal, csipsszel megpakolt tálcával a kezemben lépcsőzve akkorát zakóztam, hogy kívülállóként biztos a katasztrófavédelmet értesítettem volna elsőként. Budai Pasa is összerohant a csörömpölésre, de csodával határos módon a tálcát az akkor már szintben lévő emeleti előtér padlójára parkoltam, nem forrázott le a jázminos fehér tea sem és a másfél emeletnyit zuhant szilkék közül is csak az egyiknek az alja lett csorba. Meg egy kicsit a könyököm, meg a combom, meg az idegeim.