Olykor megtörténik, hogy a feladott százötven oldalból mindösszesen százra volt erő (idő volt négy hétnyi, úgyhogy ez a tényező nem játszik...) és az oktató pont arra a kimaradt egyharmadra kíváncsi. És néhanapján az is előfordul, hogy a fehér foltról nem engem kezd el faggatni a fent emlegetett oktató. Ennek most örüljünk együtt. Emellett megtorpedóztam egy szánalmas kísérletet arra, hogy egy senkiből a mi reggel nyolcas kábultságunk segítségével legyen Nagybetűs Senki, ugyanis egy kedves kolléga körbeadta a HÖK Valakicsodaságra való jelölőlapját a katalógus helyett, gondolván, automatikusan mindenki aláírja majd. Mert nyilván az elegáns megoldások híve.

Anyuka hívott, hogy szerencsésen hazért Tunéziából.

Ma pedig meglássuk, Földes Tamás énekli-e, hogy "gettók, s lágerek", ami pont úgy hangzik: gettók, slágerek. És erre a söbetűre még senki nem hívta fel a figyelmét...