Nem az a bosszantó, amikor a gyerek lehányja a nadrágunkat, meg a széket, amin ücsörgünk. A bosszantó az, hogy vagyunk olyan hülyék, és két perccel később beleülünk ugyanabba az adag felböfögött tejbe, mert elsőre lusták voltunk levenni a székpárnát. Ezek után meg már minek.

Amikor éjjel kettő és öt között már az a mantra sem működik, hogy "deolyancuki", mert az agy rááll arra, hogy "aluggyálmánbogárkámtücskömkölök". És nappal könnyen viccelődik mindezeken az ember lánya, de éjjel kettő és öt között rajtunk kívül mindenki alszik. A villamos, a kékszemű ég, a sokszemű ház és anya humorérzéke is.