Két hét otthonülés alatt Maszat úgy gondolta, ideje tudatni a nagyvilággal, hogy érkezőben van, így már az is rákérdez, aki eddig tartott a "neeeeeeeeeeem, csak felszedtem pár kilót" választól. Budaipasának pedig igaza volt, hogy előbb-utóbb menni kell dolgozni, mert különben egyáltalán nem akarok majd visszamenni, így szerda óta ismét beültem az íróasztal mögé. Ezt követte a sokk, hogy két hét alatt kellene csodát tennem, mert statisztikailag sok a jogász az osztályon, de ha ez kell, akkor lesz csoda és kész.

Aztán ma elküldtem a leggenyább sms-t, amit csak barátnak lehet, mert őszintén szólva betelt a tököm a hülyének nézéssel. Persze Orsidrága egyből jött a "de hát te is tudod, milyen"-nel, de ezúttal nem ment a legyintés. Én meg olyan vagyok.