Tizenöt éve először újra gumis derekú szoknyát és életemben először C-kosaras melltartót kellett vegyek. Budaipasa pedig fizetett, mert mire mindent összeválogattam, nem bemondták a H&M-ben, hogy átmenetileg nem lehet kártyával fizetni?! Úgyhogy amíg vártam rá (ő éppen apukás stílusú (!) pólókat vásárolt a Heavy Toolsban), még találtam néhány dolgot, amit persze nem hagyhattam ott. Hihi.

Maszat faltól falig tempózik a saját kismedencéjében. A pályahossz nagyjából 16-22 centi.

Reggel beérek a Péterfy 8-ba, ahol végigállom a sort a vérvételre, majd teljesen jószándékkal áthajtanak a szülészetre (Péterfy 14-20), hogy ott vegyék le egyszerre a két adagot. Életemben először ülök szúrás közben. Ugyan befogott szemmel, halkan dudorászva, de ülök. Majd egy cső vérrel visszabicegek a 8-ba, leadni a terhesgondozáson az AFP-re. Ott kérdezik Dióskalitól, hogy van-e már úgy amúgy vércsoport- és ellenanyaglelet, mire kiderül, hogy a tel.számomat ki tudja, miért kérik el a laboros nénik, mert se élőszóban, se telefonon nem közlik a hülyegyerekkel, hogy ezért 30 napon belül menni kell (de már amúgy másnap lehet) a vérellátóba. Ismét felkerekedtem, a Péterfy 14-20-ban megkaptam a leletet (kivételesen ám), visszavittem a 8-ba a terhesgondozóba, majd elindultam dolgozni. Mindezt a 40 fokban, konyhásnénicipőbe oltott sínnel a bal lábamon, enyhén kifulladva.

És ha így kezdődik a nap, akkor mi jobbat is várhatnék a végére, mint hogy azon kell gondolkodjak, hogy szerezzem vissza a kiskanalamat. Már ha egyáltalán akarok erőlködni. Kezdem magam ismét egy szappanoperában érezni (úgy is mint Dióskalaníta), illetve kezdem megérteni Birodalmi Lépegetőt, aki anno tizenhathetes terhességét betöltve elhúzott táppénzre és nem tette ki magát a kollégái hülyeségeinek, illetve ezek következményeként azon kínos kérdés megoldásának, hogy hogy a rossebbe' szerezze vissza a kiskanalát. Mindenesetre - bár nem olvasnak, de - köszönöm szobatársaimnak és Edinának azt a végtelen türelmet, amivel az elmúlt hét órában kényeztettek.