elindítottam a mákos gubát, ami a dióskaláccsal ellentétben tényleg főzős-sütős bejegyzésekkel lesz tele. ugyanakkor felhívom a kedves ismeretségi körömet, különösen azokat, akik
olvassák a dióskalácsot,
szeretnek sütni-főzni, és
szeretnék a sütős-főzős kalandjaikat megosztani,
hogy nosza rajta, szóljanak, és kapnak meghívót a mákos guba szerkesztőségébe. már ketten vagyunk a budaipasával, szóval nem ciki jelentkezni. :) (különösképpen alexemre és papuszra gondolok, mert szerintem vali nem olvas. ha igen, akkor rá is.)
eljött az a dicsőséges pillanata az életemnek, amikoris táppénzen, avagy - az amúgy egy fikarcnyival sem kevésbé gyászos hangzású - betegállományban vagyok. fene se akarta, de jelen pillanatban egy közegészségügyi veszélyzóna centrumát képezem. még a lakás növénypopulációján is tapasztalható némi állapotromlás, amióta az ismeretlen eredetű, nevű és kimenetelű kór emészti drágaszép szervezetemet.
nos, mivel kénytelen vagyok feküdni, beköltöztettem a laptopot a hálószobába. nem ám az ágyra csak úgy, hanem alátettem az 1000 darabos puzzle dobozát is, nehogy túlmelegedjen a kicsike. és ha már, akkor megnéztem az indavideofilm-ről az állítsátok meg terézanyut. terézanyutt. terézanyutot. a múltkor (öt éves jogvesztő határidőn belül) láttam az utolsó öt percét és eléggé nem emlékeztetett a könyvre, így gondoltam, megnézem az első százhúsz percet is. ettől nem lett jobb. a film arra emlékeztetett, mint amikor megjelent könyvben a második rész. akkor aztán tényleg zavarba jöttem, mert olyan furán más volt a második rész az elsőhöz képest. (már persze ha feltételezzük, hogy ez a folytatás volt és kellene valami egyezés a szereplők nevein kívül.) hozzáteszem, az első rész is csak a második olvasásra tetszett. valójában csak a bajom van a terézanyuval. nem is értem, minek erőltetem...
váratlanul ért az always ötcseppes szárnyasbetét csajos-klipes reklámja. azóta örökké hálás vagyok hannah montana hoedown throwdown-ja miatt, ami miatt talán megérte leforgatni azt a filmet is, mivel alkalmas a reklám kiváltotta első sokk legyőzésére. igaz, talán kicsit sok a jóból, hogy a HBO öt csatornájából kettő is leadta tegnap, ugyanakkor félve jegyzem meg, hogy az alábbi jelenetet mindkét alkalommal láttam is. a problémám a reklámmal amúgy mindösszesen annyi, hogy a szakemberek szerint a nők egy jól záródó ultramagnak, egy tiszta klotyónak, vagy akár egy zsírkaparónak is úgy örülnek, mint a hüvelyi orgazmusnak. a gond azzal van, hogy nincs mint. a nők a hüvelyi - a szerencsétlenebbje a bármilyen - orgazmusnak örülnek, egy jól záródó ultramagnak, egy tiszta klotyónak, vagy akár egy zsírkaparónak pedig legfeljebb a hasznát látják. kivéve ha valaki más menstruál, takarít, vagy mosogat helyettük. akkor örülnek.
nem találtam a reklámot a youtube-on, úgyhogy összehasonlítást nem kérek - megfelelő szavak hiányában nem is lehetséges -, de az alábbi táncot érdemes megtanulni. mondjuk ha még nem vagyunk túl a szalagavatón.