Naivitás volt azt hinni, hogy a legnagyobb szívás, ami a terhesgondozáson érhetett eddig, az a huszonnégy órás pisi ismételt gyűjtése volt. Ma már ott tartottunk, hogy jövő hét hétfőtől be is kell feküdnöm - csak a bizti kedvéért. Amilyen klasszul alakult az első hét és fél hónap, annyira nyomi lett ez az utolsó másfél.

Maszat még mindig túl jól érzi magát odabent ahhoz, hogy kint is körül akarjon nézni. Ezt érezteti is, de legalábbis nagy bent a hancúr. Pedig olyan szép az idő, hogy ebéd után BudaiPasa sétálni akart, az meg nem túl gyakori. :)

Megint mehetek a fogorvoshoz. Nyááááááááááá!

Ezen a héten kicsit kevesebbet fogok unatkozni, hiszen BudaiPasa ősziszünetel. Ki is találta, hogy a hét második felében jól elkérjük a kocsit és szigorúan a Péterfy egyórás vonzáskörzetében maradva, de programunk lesz. Egyrészt csalódást kellett okoznom neki, mert én speciel szerdán és csütörtökön is megyek éppen a Péterfybe, ráadásul eléggé a nap közepén, vagy ha nem, akkor utána még programom van. Másrészt magamban lejátszottam, hogy egy kiadós hétköznap délutáni csúcsban a Péterfy egyórás vonzáskörzetét nagyjából a 7-es busz vonala teszi ki és kizárólag akkor, ha rajta ülünk. (Mondjuk vajúdás szempontjából már szinte mindegy, hogy hol teszi az ember lánya, ha nem a kórházban.) Külön nehezíti a helyzetet, hogy az "ami befolyik, az rögtön kifolyik"-elv alapján működő pisigép lettem, így a kultúrált klotyó elérhetősége sem hátrány. De azért kreatívak voltunk és megyünk koncertplakát-kiállításra, meg talán az Állatkertbe (itt gyenge pontnak éppen a mosdót érzem, de ha nem iszom túl sokat előtte, akkor talán lesz alkalmam végre beváltani a gyereknapi kuponjainkat). De legalább a Ligetbe.

Vagy - amit a legjobban szeretnék - SZÜLNI.