Lénárd legnagyobb szórakozására ugrándozva vettem tudomásul, hogy egy újabb nadrágmérettel beljebb vagyok. Ez pontosan három régi nadrág ismételt szolgálatba állítását eredményezi. Igaz, az egyiknél erősen gondolkodóba estem, hogy le merjem-e venni, mert mi van ha csak a szerencse szomorú szeszélyének köszönhetően fértem bele elsőre.

Ma sikerült beletolatnom egy másik skuzuba, miközben vittem a Családsegítőbe a mesekönyveket, meg játékokat. Természetesen én voltam a hibás és csak azért adtam hálát, hogy Lénárdot Györgyiéknél hagytam, mert negyven percet beszélgettem a négy fokban Vanessza apukájával, mikor is megjött a dinnyehordó alkatú tulaj, akitől bérelték a kocsit. Mit ne mondjak, életem legdrágább jótékonysági akciója volt ez.