A keddi vásárlás eredményeként a Porontyon a mai séta alatt kék kordnadrág és Mikiegeres cipzáras pulcsi volt, a pelenkázótáska oldalzsebéből pedig a vadiúj szundikendő, avagy morzsolgatórongy (amit, mivel kutyának néz ki, fantáziadúsan Morzsinak neveztem el) lógott ki.

Lénárd a papírforma szerint teljesít, így talán túlestünk a néhány napon át tartó borulaton és visszatér a kiszámíthatóság az életünkbe. Mondjuk BudaiPasa szerint az igazi monotonitást a kialakult napirend jelenti, de azért ma megkönnyebbültem, amikor a kisfiam egy fél órája belealudt a játszásba és az MR2 műsorába. Egy hete először. Lehet, hogy egyhangú, ha tudom, mi fog következni és az minden nap úgy is lesz, de legalább azt is tudom, mikor és mennyi kiolvasztott tejjel tudom rábízni BudaiPasára, Anyura, vagy Juditmamára, ha el akarok menni valahová. Mint mondjuk ma Vercsivel a H&M-be, aztán meg gofrit enni a Jégbüféhez.

Lénárd kinőtte a 62-es kollekciót.

Ma elhagytuk a macis cumiláncot és a Poronty első cumiját (ami a "Promóciós" névvel kiérdemelte a megkülönböztetett figyelmet). Mire megtaláltam, már egy autó is áthajtott rajtuk. Lénárd tudomásul vette a dolgot és megfogta Bogibaba kezét. Én még merengtem felettük egy kicsit, aztán a macit kimostam és eltettem, a törött cumit meg kihajítottam. :)