Megérkeztek a Heavy Tools-ból rendelt cuccaink és rettentően megörültem, hogy nem volt nagyképűség S-es pólót, szoknyát, meg pulcsit venni. Háháhá!!! Ez az öröm kellően ellensúlyozza, hogy hólyagosra égett a szájpadlásom BenBácsi vacsorájától. És most nézem, hogy Tökmag lába óra-harmincról óra-negyvenötig jutott. Háton fekve lassan már körbe tud fordulni...

Ma megcsináltatom végre a tavaly lejárt jogsimat. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy ráér az a szülés után, amikor már akkor is nyilvánvalónak kellett lennie, hogy az sem és egy ideig én sem érek rá. Mindenesetre most eljött a perc/nap/pillanat. És persze BudaiPasa még nem tudja, de ő fog velem egy kicsit gyakorolni, mert nem vagyok az a bizonyos ló, ami nem vak, csak bátor. Főleg nem azok után, hogy egy éve nem ültem volán mögött és hosszútávú autós terveim között szerepel Tökmag furikázása is.

A nap jó híre, hogy tavasz van, a legények már nem előttünk javítják az utat, és hogy a Heavy Tools-rendelésünk végre megérkezik. Ja, és lehet, hogy BudaiPasa még egy objektívvel is gazdagabb lesz a nap végére. Ennyi öröm még Jane Bennetnek is sok lenne.

Két napja az ablakunk alatt törik az aszfaltot a fijjug, és sajnos a Nezsi sem megoldás, mert ott meg a szomszédban végeznek teljes körű (azaz vakolatleverős, kopácsolós, falbontós) házfelújítást. Nekem már elkezdett fájni a fejem, de Lénárdom jól bírja. Alig tízpercenként kell csak visszaaltatni. A köztes időben kicsit szerkesztgettem a blogsablonomat és büszke vagyok, hogy az autodidakta módon elsajátított hézagos ismereteim HTML-ből nyomokban még megmaradtak, mert így legalább ötleteim voltak, hogy hogy a túróba csináljak felsorolást a linkekhez (és bejött).

Tegnap hazafelé tartva a dokimtól a hetesbuszon meglepődve vettem tudomásul, hogy a combomra lépett egy néni. Majd a Nezsiben felköszöntöttük Szonját, aki immáron hatéves, ma pedig előrehozott negyedik születésnapot ünneplünk Zalánnal. Tortadömping, ahogy mi szeretjük. És csak reménykedni tudok, hogy Tökmag nem fogja szétordítani a délutánt, mert szeles idő jön és feltehetően a terhesség alatt lenyeltem egy barométert, ami a kölökben kötött ki, aki így a frontok és a szél közeledtével hangjelzést bocsát ki. A legutóbbi ilyen délután végére büdösebb voltam, mint egy farkasalom, mert persze az adrenalin nem egy eau de toilette, én meg fajfenntartásilag ideges leszek a bömböléstől.

Egy éve Maszatom már a hasamba költözött. Józan számítások szerint legalábbis.

Tökmaggal (avagy Halbűvölővel) ma nagyot sétáltunk és közben bejelentkeztem fodrászhoz is. Szia tavasz!