Lénárd holnaptól megkezdi a gasztronómiai kalandozásokat. Ennek örömére a lehető legszebb almákat vettem meg neki a zöldségesnél. Egy kiskanálnyi almalével kezdünk...

Mama szerint egy csapásra megoldódnak a gondjaim két hónapon belül, mert Lénárdot fél éves korától már elkezdhetem szobatisztaságra szoktatni.

Első lépcső: a lakástól a kapuig. Egy segítő kéz.

Második lépcső: le a kisföldalattihoz.

Harmadik lépcső: le a kisföldalattitól a Deák téri metróaluljáróba (+ mozgólépcső).

Negyedik lépcső: fel a felszínre a Gyöngyösi utcánál.

Ötödik lépcső: fel az elsőre a Madarászban. Egy segítő kéz.

Hatodik lépcső: le a földszintre a Madarászban. Egy segítő kéz.

Hetedik-nyolcadik-kilencedik lépcső: le, lejjebb és fel a Gyöngyösi utcánál a metróhoz.

Tizedik lépcső: fel a Lehel térnél az aluljáróba.

Tizenegyedik lépcső: fel a Lehel térnél a felszínre.

Tizenkettedik lépcső: le a Lehel téri aluljáróba. Egy segítő kéz.

Tizenharmadik lépcső: le a metróhoz a Lehel téren.

Tizennegyedik lépcső: fel a Deákon a kisföldalattihoz (+ előtte mozgólépcső).

Tizenötödik lépcső: fel a kisföldalattitól a felszínre.

Mindezt Maszattal és a babakocsival. Ettől leszek én fittipopsi.

Összepisilte magát, úgyhogy gondoltam, még a kakit is megvárom, addig fel sem öltöztetem.

Tökmag hangja már nem tökmag, egészen pontosan egy (vagy inkább ezer) üvöltő dervisként adja tudtunkra, ha valami nem tetszik. A nem tetszik-kategóriába tartozik többek között a letevés, a felvevés, a leülés, illetve az öltöztetés. Leginkább az öltöztetés. Cserébe tegnap elkezdett nevetgélni és ez kicsapta a legnagyobb teljesítményű cukiságfaktormérő berendezésemet is.

És ha már, akkor örömmel jelentem be, hogy Lénárdnak már csak egy icipici hiányzik ahhoz, hogy a hátáról teljesen a hasára forduljon, így gyanítom, nemsokára minden szabad pillanatomat a kölök hajkurászása teszi majd ki.

A papírpelenkagyártók által a csomagoláson feltüntetett méretek pedig számításaim szerint nincsenek összhangban a produktummal. Eddig amiatt panaszkodtam, hogy a napi öt-hat kakinak köszönhetően százszámra használjuk el a pelenkákat. Jelenleg éppen azt a játékot játszuk, hogy két kakából háromszor öltöztetem át Maszatot. Kezdek aggódni a mosópor-, víz-, és áramfogyasztás miatt.

Sovány vígasz, hogy a pöttyös komolyan gondolta ezt a mindenötödiknyer-dolgot, mert az ötödik túrórudival tényleg nyertem. Egy hatodikat. Arról nem is beszélve, hogy van még egy milky way csokinyereményem is. Vháháháháháááááááááááá!

Tegnap délután Maszat meglepett és végigordította a délutánt. Aztán a patikus is meglepett, aki 10 grammnyi fogínygélt közel 1500 forintért adott el nekem. Viszont újra felfedeztem az orvosi pemetefű cukorkát. Ami legalább nem drága. :)

A hétvégén elcsesztem és nem szedtem össze a babahordozót a kocsiba, amikor tettem egy emlékeztető kört egy év kihagyás után (ami nyilván azért ment olyan jól, mert a jogsiképen eszméletlenül jól nézek ki...). Most meg azon tipródom, hogy lenne a legegyszerűbb ezt pótolni, ha a kocsi a Nezsiben van, a babahordozó, meg a gyerek pedig itt, nekem meg úgy lenne ma a legegyszerűbb, ha autóval mehetnék a dokihoz, akinek már rég beígértem, hogy valamikor elviszem magammal Tökmagot is. Az eredeti terveimben még mamáék is benne voltak, de Köröszték időközben bejelentkeztek, így a Róna másik végébe holnap megyünk. Halasztani azzal az átlátszó kifogással sikerült, hogy Tökmag nyűgös az oltások miatt, pedg nem is.

Tegnap egész jól viselte a megpróbáltatásokat, csak egy egészen kicsike ordítást produkált, aztán már csak játszásból kiabált délután és néha saját megát lepte meg a legjobban az általa kiadott hangokkal. Mondjuk a bizti kedvéért beadott lázcsillapító kúpot azzal a lendülettel kikakálta, de ma reggel a gúdmorningszánsájn vigyorával ébredt, szóval olyan nagy baj nem lehet. Az oltás legnagyobb haszna az én szempontomból pedig egy kellően szimpatikus kismamával való megismerkedés és telefonszámcsere volt. Nem baj az, ha az ember lánya több vasat is tart a tűzben. Györgyuszékkal most nem jött össze találkozó Alíz szörcsögése miatt, tesómékhoz még nem merek BKV-val nekivágni (erre a Skuzu sem megoldás sajnos), a házban lakó kismama pedig annak ellenére nem jelentkezett, hogy ő maga vetette fel a közös sétát. Így gondoltam, aktivizálom a bennem lakozó szimpatikus úthengert és összeszedek valakit, aztán majd meglátjuk.

Maszat negyedik törvénye: minden hétre kell egy baleset.

Bizonyítás: a babakaki alapvető ismérve, hogy főszabály szerint ha hangos, kevés. Legyintettem is egyet az imént. Aztán beáztattam a mackóalsómat, kihámoztam Tökmagot a cuccaiból, tiszta pelenkát és ruhát adtam rá, majd az ő cuccait is beáztattam.

Tanulság: vannak kivételek a főszabály alól.

Ma a Bethesda kardiológiáját kápráztattuk el Tökmaggal. Sosem örültem ennyire a szokásosnak, mint amikor a Kölök szívzörejét tituláták annak. És még a kengurut is kipróbáltuk.  

Tegnap egész jól indult a nap. Még a védőnő időzítése is tökéletes volt, a gyerek kajakómásan ült az ölemben, amíg megbeszéltük, hogy milyen ügyes és okos, bár az ujjszopással kapcsolatban kaptam egy figyelmeztető lövést. Aztán Mostakarom déltől fél négyig torkaszakadtából üvöltött, így gyorsan kijavítottam magam gondolatban, miszerint néha igenis nem könnyű megnyugtatni. Majd megint kijavítottam magam, mikor éjjel BudaiPasa kitámasztotta a redőnyt, ugyanis ha a szeles idő miatt bömböl, akkor az ilyen és kész. Amikor aludt, akkor viszont nagyon cuki volt.

Aztán kiöltöztem, még a körmömet is kilakkoztam (elsőre!), átadtam BudaiPasának Tökmagot és Asztronautával színházba mentünk, ami nagyon jó volt. Ezt néztük:

Egészen újszerű élmény volt pusztán a szórakozás kedvéért és nem valamilyen feladat teljesítése (leginkább nagymennyiségű ruhavásárlás) miatt bekisföldalattizni az emberek közé. És - leszámítva a körülöttem ülők valamelyikéből áradó enyhe molyirtószagot - az előadás is tetszett, pláne, hogy számítottam a művérre és nem ugrottam ki ijedtemben a bugyimból harisnyámból, amikor elhasználták a patronokat. Hazaérve láttam, hogy milyen jót tesz a fiúknak, ha kettesben is lehetnek. Tökmag vigyorgott, mint a tejbetök(mag), BudaiPasa pedig teljesen kisimult volt. Irigyeltem is érte rendesen.

Reggel meg az idióta Pepsi-s reklámszöveg zakatolt a fejemben...

És ma úgy ébredtem fel, hogy mekkora paraszt vagyok, mert még boldog névnapot sem kívántam Asztronautának. Szóval ezúton is kívánok.

Megérkeztek a Heavy Tools-ból rendelt cuccaink és rettentően megörültem, hogy nem volt nagyképűség S-es pólót, szoknyát, meg pulcsit venni. Háháhá!!! Ez az öröm kellően ellensúlyozza, hogy hólyagosra égett a szájpadlásom BenBácsi vacsorájától. És most nézem, hogy Tökmag lába óra-harmincról óra-negyvenötig jutott. Háton fekve lassan már körbe tud fordulni...

Két napja az ablakunk alatt törik az aszfaltot a fijjug, és sajnos a Nezsi sem megoldás, mert ott meg a szomszédban végeznek teljes körű (azaz vakolatleverős, kopácsolós, falbontós) házfelújítást. Nekem már elkezdett fájni a fejem, de Lénárdom jól bírja. Alig tízpercenként kell csak visszaaltatni. A köztes időben kicsit szerkesztgettem a blogsablonomat és büszke vagyok, hogy az autodidakta módon elsajátított hézagos ismereteim HTML-ből nyomokban még megmaradtak, mert így legalább ötleteim voltak, hogy hogy a túróba csináljak felsorolást a linkekhez (és bejött).

Tegnap hazafelé tartva a dokimtól a hetesbuszon meglepődve vettem tudomásul, hogy a combomra lépett egy néni. Majd a Nezsiben felköszöntöttük Szonját, aki immáron hatéves, ma pedig előrehozott negyedik születésnapot ünneplünk Zalánnal. Tortadömping, ahogy mi szeretjük. És csak reménykedni tudok, hogy Tökmag nem fogja szétordítani a délutánt, mert szeles idő jön és feltehetően a terhesség alatt lenyeltem egy barométert, ami a kölökben kötött ki, aki így a frontok és a szél közeledtével hangjelzést bocsát ki. A legutóbbi ilyen délután végére büdösebb voltam, mint egy farkasalom, mert persze az adrenalin nem egy eau de toilette, én meg fajfenntartásilag ideges leszek a bömböléstől.

Egy éve Maszatom már a hasamba költözött. Józan számítások szerint legalábbis.

Tökmaggal (avagy Halbűvölővel) ma nagyot sétáltunk és közben bejelentkeztem fodrászhoz is. Szia tavasz!

Tegnap egyetlen momentum kivételével klassz napunk volt.

A reggel úgy kezdődött, hogy szoptatás után kifakadt a Poronty vállán a BCG-oltás. Ezt már vártam, mint a messiást, mert eléggé gusztustalanul nézett ki szegénykém, és ami végül kijött, arra talán szavaim sincsenek. A legjobb az egészben az volt, hogy Lénárd ebből semmit nem vett észre. Ezután a Kölök a várakozásoknak megfelelően aludt, evett, és ebéd után még egy sétával egybekötött bevásárlás is belefért. Mondjuk nekem tényleg nem szabad bemennem babakocsistul a sarki CBA-ba, mert bár drága, de nagy a választék és tuti kétszer annyi holmit veszek, mint amivel aztán sérv nélkül az elsőig fel tudom cígölni a járgányt a gyerekkel együtt. És tuti ilyenkor nem kolbászol kint Juhász néni a gangon, hogy megkérhessem, figyeljen már Lénárdra, amíg felszaladok a bolti készlet általam felvásárolt felével. (Pedig Juhász néni mindennapjai nagy részét a szomszédság és a házba betérő egyéb személyek aktív megfigyelésével tölti.)

Délután hazajött BudaiPasa és elfuvarozott minket Györgyiékhez, majd ment a dolgára. Lénárdom nem volt annyira mintagyerek, mint a múltkor, de Alízbaba sem számított már akkora újdonságnak, mint a múltkor és Zsolti sem volt otthon, hogy lenyűgözze őt a hangjával és a sörszagával megjelenésével. :)

Aztán megjelent egy Ősanya. Egy igazi megszállott, akinek tisztelem az elveit (az igény szerinti szoptatás, a gyerekkel együtt alvás, és a hordozókendő segítségével kialakított állandó szimbiózis), de már a terhességem kezdetén tudtam, hogy én nem vagyok alkalmas ezek mentén szervezni az életemet. És semmi baj nem lett volna, ha egyrészt a praktikus/ártatlan kérdéseimet (1. miért van szükség tizenvalahány hordozókendőre - erre a válasza az volt, hogy nadrágja is van ennyi és már itt tudtam, hogy nem egy nyelvet beszélünk, de még csak nem is ugyanazon bolygóról származunk :) -, 2. nem meleg-e a kendő nyáron - erre tartott egy kiselőadást arról, hogy a hordozókendővel az ember lányát mindig finom babaszag veszi körül*, majd a végén csak kibökte, hogy tényleg összeizzadnak) nem ezen elvek megkérdőjelezésének tekinti, illetve tiszteletben tartja azt, hogy én nem így élek. Nyilván kiderült már, hogy nem így történt. És amint Lénárd elkezdett ordítani, ellentámadásba lendült és elkerekedett szemekkel kérdezte, hogy nem akarom-e megszoptatni, majd nagy megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy nem, mert éhes biztos nem lehet. Nem, még a cumizás kedvéért sem kapom elő a melleimet. Pláne, hogy az első fájdalmas időszak miatt Lénárd nem nagyon lett rászoktatva a komfortszopizásra. Mostanra meg már megtalálta a hüvelykujját, aminek annyira nem örülök, de nem tartom tragédiának sem. Aztán Ősanya balra el, mi meg Györgyivel teljes egyetértésben folytattuk az avíttas/tradicionális-jellegű csecsemőgondozási tevékenységünket, aminek során még egy cumi is előkerült. És nem sújtott le ránk az ég.

Vacsorára megérkezett BudaiPasa is, ettünk szülinapi sütit, Györgyi megtudta, mi újság van a Mozgásjavítóban, aztán Lénárd előadta az öltöztetési magánszámát és arra gondoltam, milyen jó, hogy ezt Ősanya már nem látta, mert tuti lett volna valami jó tanácsa. Végül elindultunk Zugló túlfelére és hála a Skuzu jóindulatának, épségben és gyorsan hazaértünk.

Majd megtudtam, hogy Manka is. Sajnos ez várható volt, mert az elmúlt két-három hét otthoni tudósításai nem voltak túl bíztatóak. De mint tudjuk, minden kutya a mennybe megy. Manka meg biztosan.

* nyilván a kakiszagot meg sem érzi, én meg emiatt irigylem is piszkosul...