A mintaélet távol álljon tőlem, de levágtam a körmeimet. Ollóval (hoppácska!). Megjegyzem annyira amatőr vagyok a műfajban, hogy meg is állapítottam: rágás után szebb szokott lenni. Azt végülis huszonnégy esztendeje gyakorlom.

Ezúton is elnézést azoktól, akik eme bejegyzés olvastán elkezdenek hajhullatni. És feltehetik a kérdést, hogy ha nincs miről írni, akkor mégis minek. De inkább ne. Mert azt minden nap leírhatnám, hogy voltam Ibolyában, ittam kávét, dohányoztam. Hogy jártam az Ország Első Jogi Karán is, jegyzeteltem órákon, vagy sudokuztam, ha éppen nem volt mit jegyzetelni. És aki ilyesmit akar olvasni, annak ajánlom a 2005/2006-os évadot, fog találni kedvére valót. Jó mulatást!