Bajkonuri ugrott egy dupla lutzot, egy tripla leszúrt rittberger-dupla axel kombinációt, aztán egy hátraszaltót és egy tigrisbukfencet, majd lement hídba. Végül Vali nyakába vetette magát, miután nevezett átadta ajándékképpen a Könnyű álom egy kitűnő állapotban lévő példányát büntetés-végrehajtási jog előtt. Már megérte megszületni. (:

Most pedig már jöhetne az ebédem. Éhemben kifejtettem, hogy mennyivel eladhatóbb a nudli, ha gnocchinak nevezzük. És milyen igazam van.

Ez nem is olyan régen volt:

- Képzeld, álmomban megkérted a kezem.
- És hol?
- Hát álmomban.

Mindezek után biztosítottam Budai Pasát, hogy nem volt a háttérben az Eiffel-torony, de még a gízai piramisok, a Tower, a Brandenburgi Kapu, a Santa Croce, a Taj Mahal, a Pentagon, a Niagara, a Jóreménység-fok, sőt a Szent György-hegyi bazaltorgona sem. Csalódást csalódásra halmozok.

Viszont tegnap este megrendeltük a bringámat. Csuhaj!

Öröm betévedni az Ibolyába a nap bármely szakában, de kissé kiakadt a mutatóm, amikor tegnap kaptam a telefonos segítséget, miszerint elmarad az órám, ami miatt korábban toltam be a seggem Pöstre. Úgyhogy az "hínyje! igyunk egy kávét szeminárium előtt!"-ből  - miután kurvára nem volt dolgom háromnegyed hatig - kényszerszabadság lett és mivel már úgyis nevezett helyen ültem, ott is maradtam. Aztán egy meglehetősen .zip-kiterjesztésű találkozó Asztronautával, majd Patkós Rózsi és Bárány András szívszakasztóan és könnyfakasztóan megható szerelmi drámájához nyújtottam némi asszisztálást a bazi reflektorfény irányítgatásával. Józsinak meg azt mondtuk, hogy már egyszer csináltam az előadást, így ő sem kapott senem gutaütést, senem szívrohamot, de még lumbágót sem. A neurózis pedig tulajdonképpen szakmai ártalom. Pláne, ha fejgépesekkel kezd az ember... Aztán Budai Pasával fél kettőig beszélgettünk válogatás nélkül, mindenfajta hülyeségről, úgymint vajon melyik hangzik jobban: a "halálosan eleven kislány", a "rettenetesen jól érzem magam", a "kurvára intim a kapcsolatuk", esetleg a "borzalmasan jól nézel ki". Ezek után átforgolódtam az éjszakát, majd reggel nyolcra bemásztam egyetemre. A tíz óra már a Coffeinnben talált bennünket, ahonnan lendületből végigjártuk a Múzeum körút összes antikváriumát, végső kétségbeesésemben pedig a morcos és kopasz pasasnál előjegyeztettem a Könnyű álmot és a Tűzvarázst (szemtelenül sok pénzért). Ezzel viszont teljessé válna a Fabyen-gyűjteményem és én, aki három évvel ezelőttig még a puszta feltételezést is, hogy az én baromira olvasott személyem ilyest olvas, kesztyűhajigálásnak tekintettem, végre elégedetten dőlhetnék hátra egészen április másodikáig, amikor is megjelenik a Mesemaraton folytatása.

Éppen egy kiskorú elkövető érkezett a szobába. Mentem játszani.

Tegnap azon gondolkodtam, hogy milyennek tűnhetek mások szemében. Mit gondolhatnak azok, akikkel először találkozom akkor, amikor meglátnak és közvetlenül ezután meghallanak. Vagy mondjuk akik csak Bajkonurból ismernek. De akár a barátaimat is vehetném. Mert tuti nem úgy és olyannak látnak, ahogy én látom/láttatni akarom magam. Vagy mondjuk Budai Pasa... Hozzáteszem még azt a problémát, hogy hányféleképpen viselkedhetek, merthogy minden kedves közelálló mást vált ki belőlem. Öt perc tépelődés után Valival arra jutottunk, hogy ez nagyjából olyan kérdés, mint Amelie-é (vajon hány párnak van ebben a pillanatban orgazmusa?), de kifejezetten szórakoztató ilyenekkel foglalkozni. Amúgy pedig tavasz van (éppen), amikor jellemzően nap felé fordított orral iszom a kávét (amikor kortyolok, akkor persze a csésze felé fordítom) és dohányzom a bejárati ajtó előtt. Este pedig menetrendszerint alkalmi szolgáltatok, most éppen a Menyasszonytánc szereplői fejének megvilágításáról gondoskodom és úgy érzem, nem lesz hibátlan a produkció részemről, merthogy ilyen szempontból még tökszűz vagyok. Egy nagy móka-kacagás az életem. És mivel én voltam a tizedik betelefonáló, lesz bringám és HPV-oltásom is. Úgy döntöttem.

Visszaszámlálás-rovatunkban ma:

Pénteken a Károly körút - Dohány utca közötti átjáróházban valahol egy termékteszt folyott, merthogy megnyerő fizimiskájú emberek gyűjtötték az áldozatokat. Gyanús volt, hogy csak a populáció huszonéves, egyes számrendszerhez tartozó egyedeit vadászták. Gondoltam, kotonteszt, vagy ilyesmi. Aztán súlyosan diszkriminálva éreztem magam, amikor kiderült, hogy sörreklám-tesztről volt szó. Szombaton kiderült, hogy Budai Pasa tud biliárdozni. Vasárnap óraátállítottunk hajnalban, Zuglóban pedig bödönyöltünk. Estére sajttal töltött labdacs lettem.

Ma sokmindent nem csináltam, mégis este fél kilencre értem haza. Jellemző. De legalább megállapíthattam, hogy a Ford Fusion igggggazán jó választás volt. A konzultációt követően pedig enyhe pánikroham egy angol cikk miatt. Merthogy. Hogy a redvába fogom én ezt lefordítani?????