Pénteken már megérte hazamenni. Egyből rántottam egyet a képzeletbeli szakikék kertészgatyámon és megállapítottam, mitől rossz a slózitartály a fenti fürdőszobában. Ezt követően kezdetben Diocska segítségével, aztán később szingliben, de megpucoltam a földszinten az összes ablakot és teraszajtót. Tegnap édiztem, kapuccsínóztam Alexemmel, majd belecsaptunk anyukáékkal a húsvéti sonkába. A torma olyan klasszis volt, hogy az asztalnál hárompercenként rázkódott össze valaki az agyába hatoló csípéstől. Ma tárkonyos leves és Budai Pasa. Apuka pedig legalább a locsolkodásról nem feledkezett meg. (:

És a szülész így ordíta: Gratulálunk anyuka, egy gyönyörű kislány!

"A minap betértem egy könyvesboltba, hogy lássam, milyen a kulturális felhozatal. Álltak a kötetek a stelázsikon, arccal kifelé, áttekinthetően, kezdtem nézdegélni őket. Három, értsd: három eladó köszöntött hangos szóval, s kánonban kérdezték: segíthetek? Tűnődésbe estem, hogy hát mégis, miként vehetném igénybe őket. Azután a legszimpatikusabbhoz fordultam, s egy könyvre mutatva kértem, silabizálja ki a címét. Nézze meg, hány oldal. Miről szól? Szépek benne a betűk? Eléggé nagyok? Vajon szerinte érdemes ezért a kötetért írástudóvá lennem? Elúrhodott a palin a rököny, hebegett-habogott, pedig az imént még borzasztóan segíteni akart, úgyhogy félni is kezdtem, hátha elveszíti élete értelmét, ezért megkértem, legyen olyan szerfelett kedves, és mutassa meg, milyen külsejű az A betű. Reszkető ujjal rábökött. S én, hogy a kedvében járjak, hosszan örömködtem az A betűnek. Hogy az milyen finom, sikkes, csúcsos egy betűke! És ekkor a pali megorrolt rám, s azzal vádolt, hogy hülyére vettem. Én?! Hiszen ő volt az, aki annyira segíteni akart."

( V.F.: Kyra Eleison)

Nagyjából ennyire vagyok gizda hangulatban. Ez lesz a vége annak, hogy összegondolkodom egy vázlatpont-felsorolásra valónyit. Este pedig sörivás egy rég nem látottal. Mert az ember valóban csak arra szán időt, akivel tényleg találkozni akar (vagy még arra sem, mert ámok- és lótifut Kedves, otthon, suli, könyvtár és munkahely között). Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy ezt a közhelyet miért csak azok szájából lehet hallani, akiket azóta is hívnak? (Merthogy velük eszerint nem akartak szabadidőzni.) Na jó, meglehet, ez durva általánosítás volt. Hangoztatják a pártatlanok is. És mint tudjuk, az abortusz-bizottságokban is katolikus papok, a nemzetet rogyásig szaporítani óhajtó férfiak és kiszáradt aggszüzek ülnek.

Tegnap este telefonon kaptam a hírt, hogy boldog anyuka lettem. Már csak az a kérdés, mi legyen a drótszamaram becses neve. És be kell szerezzek valami teljességgel diszfunkcionális, súlyosan fülsértő gilingalangot rá. Kösz nem, lámpa már van rajta. Aztán festettem egy kicsit, egészen addig, amíg a konyhában minden szabad négyzetcentiméteren vödrök és lavórok roskadoztak a rájuk fektetett, frissiben mázolt szekrényajtók és vécéablakok alatt. Budai Pasát otthagytam glettelni, én meg hazatekertem. Most pedig írom az édit. Vagy legalábbis már felvéstem a monitorra szövegszerkesztővel, hogy "Évfolyamdolgozat - vázlat". Ez ám a haladás!

Megszűnt a net átmenetileg a nyári rezidencián, úgyhogy momentán csak a kölcsönkért világhálón vágtázhatok. Már ha valaki aggódna. Amúgy pedig szeretem a Józefstattot, pláne a Harminckettesek tere környékét, ott mindig úgy érzi magát az ember, mintha a nagy Józsefvárosi Össznépi Játékok nyolcadik kerületi lomtalanítás időszakát élnénk. Merthogy ma mindenki, aki szembejött, valami kiszuperált háztartási gép, vagy egyéb berendezés (bojler) porhüvelyét cipelte. Nagy elánnal.

Ajánlom magamat!