Rázsibbadt az egérre a kezem. Ettől olyan - amúgy képtelen - érzésem támadt, mintha a jobb karom is a bal vállamból nőtt volna ki.

És akkor most humanizálom a szabadságvesztés-büntetést.

Budai Pasa lelkesedése határtalan volt tegnapig a Magyar Államvasutakkal kapcsolatban. Öt év után tegnap újra vonatra ült 16.50-kor. És ült. És ült. És ült. A hangos pedig tízpercenként értesítette kedves utasait, hogy "Külső technikai meghibásodás miatt a Szolnok és Hatvan felé közlekedő járatok indulási és érkezési időpontja bizonytalanná vált, a hiba elhárítása folyamatban van." Hét körül tesóm visszaváltotta mind az összes jegyünket, mi hazajöttünk Zuglóba a kocsiért (eközben hab volt a tortán, hogy megtámadott bennünket egy vasrúddal felszerelt hétéves kiskorú szervezet), majd öcsémet összeszedvén hazarongyoltunk.

Ma pedig megyünk szalonnát sütni a természet lágy ölére.

Jáb. Ha már blöff, legyen rezzenéstelen. Amúgy meg kiderült, hogy nem is volt az. Vagyis négyes. És az Operett Kicsijének köszönhetően már nem ciripel a váltóm sem. Ellenben a pedált már csak a Szentlélek-Fortuna-kollektíva tartotta egyben. Hol hagyhattam el azt a csavart és pláne a fényvisszaverőt? A becsületes megtaláló mehet egy kört a Hydrámmal a ház körül. A Nagy Igazságosztó Uram meg kisvártatva itthon. Mosoly.

Bolond bácsi a hatvankettesen és HelloKitty-s meglepicsomag a kisboltban, tartalma egy nyalóka, egy adag pezsgőcukor (igenigen!) és egy matrica. Mindenki az én vendégem.

Lehet, hogy erre a jábra a félévi tapasztalatokból kiindulva megint csak egy napot kellett volna készülni??? Akkor nem zsongana a fejem attól, hogy Szölőgyö Pőtör nagyjából minden harmadik mondatában figyelmeztet arra, hogy a jog speciális objektiváció és azt sem mulasztja el bekezdésenként átlagosan kétszer megemlíteni, hogy a jog történetiségétől nem szabad elvonatkoztatni, hogy a jog társadalmi-kulturális jelenség, hogy a jog csak a többi, társadalomban ható normával együtt érvényesülhet, hogy a kényszer és az önkéntes jogkövetés megfelelő arányban kell, hogy álljanak, hogy a jogrendszer függ mindenkori hatalmi berendezkedéstől, valamint hogy a demokráciában minden mennyivel jogállamibb, mint a diktatúrákban. És én ebből még államvizsgázom is majd egyszer - a távoli jövőben. Sírjak, vagy nevessek?

Megböcstelenítés. Föllebbezés. Fölügyelet. Föltárás. Fölületes. A végén még így fogom előadni a holnapi vizsgán. Alex, te meg tanulj! :)

Visszatérek a tankönyvhöz, amelyben tucatjával hemzsegnek az efféle kijelentések: ehhöz, ezekhöz, fölfolgás, fölismerés, föltétel, törvényhöz, föladat.

Amúgy meg, ha minden igaz, tegnap a Hold eltakarta a Szaturnuszt. Ez szabad szemmel is látható volt. Én láttam is.

Kimentem a teraszra tanulni, hátha. Erre megérkezett a várható zápor, zivatar. Csodálkozom? Amúgy meg egyvalamit azért nem értek. Hogy sikerült egy kilencvenegy kidolgozott tételes segédletet letöltenem a kilencvenhárom tételes jáb-vizsgámra úgy, hogy egy-két kivétellel teljes az átfedés és mégis harminc tétel hiányzik. Nyilván ha ezt érteném, akkor nem a jogi karra jelentkeztem volna annódacumál.

Diocskával beszélünk már vagy negyed órája telefonon, aztán felveti, hogy igyunk egy kávét. Mindig ez van. Egy óra telefonálás után anyuka azért ilyenkor forgatja a szemeit.

Jah, és momentán úgy nézek ki, mint egy pokémon. Juhú!

... és ha Norah Jones What Am I To You-ja a manhattani felhőkarcoló panorámaablakos nappalijában a naplementéből már csak a lilát és a világoskéket őrző ég háttere előtt, szolid mécsesfényben mezítláb táncolni a kéziszövésű perzsán az Igazival (esetleg a Legjobb Baráttal, aki később az Igazi lesz), akkor Lisa Ekdahl Rivers Of Love-ja egy vágóképsor a frissen összeköltöző, együtt reggeliző, borotvahabbal egymás orrát viccesen összemaszatoló, lakásavató bulit tartó, parkban vasárnap piknikelő, gyertyafénynél vacsorázó, kandalló előtt egymás mellett olvasó Szerelmesekről.

Lisa Ekdahl mellé már csak valami jeges-krémes alkohol hiányzik gömbölyű pohárban, meg mondjuk a frissen borotválkozott Budai Pasa borostás puszija. Momentán be kell érnem a zenével...