Még két előadás ma és már nem csak az egyetemen, de fejgépes berkekben is persona non grata lészen Bajkonuri. Ezzel együtt nyugodt szívvel fog hasalni a napon.

Hogy miért pakoljon az ember lánya egy kis csokit vizsga előtt a táskájába? Nanáhogy élmény másnap kirégészkedni az egyszer szétolvadt, aztán visszaszilárdult Milka Alpenmilch-ből az mp3-lejátszó tartalék aksiját és nem mellékesen a táska belső zsebét. De legalább Orsidrágának és Ádikának volt egy jó pillanata a mai nap folyamán... (Ja, és vettem egy szakácskönyvet az antikváriumban, ami ha hiteles, akkor kebabot, baklavát, maceszgombócot, piláfot és egyéb közel-, s távol-keleti kaját fog Bajkonuri főzni Budai Pasának.)

Amúgy Anyuka baracklekvárt főz hétköznapi használatra. De már tervezzük egy nagyobb mennyiségű barackszállítmány eltérítését és ünnepnapokra történő befőzését. Mi ez, ha nem álmodom? (Isteni illatok szálldosnak a lakásban.)

NMJ-szigorlat előtt Meg Nem Nevezett Kollegina azon siránkozott, hogy milyen szar lesz vizsgaidőszak után, hogy nem lesz mit csinálnia. Ezen már akkor hahotáztam, mertháthogy. Rengeteg bepótolnivaló halmozódik fel. Olvasatlanul maradt könyvek, megnézetlen filmek, megevetlen (ha van jobb tipp, lehet mondani...) lángosok a Rómain, festetlen csövek, megvásárolatlan ruhaneműk, kiirtatlan egerek Budajenőn, sötétben danolászó színészek az Operettben, az állásán árválkodó csónak, no meg a tétlen, édes semmittevés (bödönyölés) Budai Pasával. Alig látok ki a sok tennivalóból.

Fazekas Marianna hathatós segítségével összenyöszörögtem egy hármast a felettébb utált "úccsehúzomki!" honvédelmi igazgatás jogi szabályozásából. Ezennel befejeztem a vizsgaidőszakot.
Majd valamivel (egy kólányi idővel a Grinyóban) később Budai Pasa a Bosnyák téri templom előtt összeszedett, ahonnan eldzsaltunk a Diegoba. Hátkérem! Az szolgáltatás, hogy az eladó
1. mosolyogva, hangosan köszönt,
2. megérdeklődte, hogy miben segíthet (padlólap),
3. aztán kávéval, vízzel kínált.
Jelzem, a koffeindózis élvezetéből mit sem von le, hogy első próbálkozásra szenesre égettem vele az ízlelőbimbóimat. Végül vettünk szegőlécet, ragasztót, laminált padlólapot, tokot, vonót, miegymást, de még kakast is, amit vizsgagálában (blúz, szoknya, miegymás) segítettem bepakolni a kocsiba, majd felcűgölni az elsőre.
Töltöttkáposzta, csőmázolás, öntapadós tapéta leszenvedés. Ez mind ma történt.

Most, hogy másodszor is a végére érek a szakigazgatásoknak, kezdek pánikolni. Normális-e vagyok?! (Ugyanis most rá kellett jönnöm, hogy semmivel sem volt jobb nekem, mikoron csak egyszer rágtam magam végig a tanulnivalón. De akkor prímán lehetett hiszériázni azon, hogy nem tudtam ismételni... Nókomment. Vagyis... mégis inkább pék szeretnék lenni.)

Fázom. A fülemen habzik ki az összes szakigazgatás. És. Tulajdonképpen aggodalomra ad okot, hogy nem félek...

Ha a Mariannák is úgy akarják, holnap befejezem a Nagy Kreditvadászatot. Addig viszont még van dolgom. Ójaj! Kávét!

Péntek este Lőrincen álltunk kettesben a teraszon. Soha az életemben nem volt hihetőbb. Azóta is végigborzongok, ha visszaemlékszem.