Róna utca, negyven fok, festék- és hígítószag. Én meg már sehol nem érzem embernek magam, csak a hideg vizes zuhany alatt. Budai Pasa pedig irigylésre méltóan jól bírja.

Tele has és fejfájás. Nem épp ideális kombó. Amúgy locsoltam. Sikerült megfabrikálnom a slagot, így a pisilő kisfiúénál egy fokkal nagyobb intenzitással csorgatta a vizet a kutyára, a paradicsomra és rám. Bár az igaz mégiscsak az, hogy furmányaim ellenére is levetette a csap a csövet és természetesen nekem kellett odamennem és beterülnöm jéghideg sárral, aztán elzárnom a vizet, visszabuherálnom a rendszert és újra nekiveselkedni az emberfelettinek. És csak ötször. A terasz fellocsolásával a remélt hűsülés helyett a finn szaunák világába csöppentem, mint valami rémmesében. Oszt már a Hold is lemenőben, a tücskök is ciripelnek és Horatio is megoldotta a diszkótűz rejtélyét - megjegyzem, jól áll neki a korombajusz (habár ez most valami kaukázusi a)fúvóshangszert, b)savanyúságot, avagy c)különleges horgolási technikát juttat eszembe inkább, ez a szó, igen, vagyis nem az igen, hanem a korombajusz, érteeeeeeeed).

Apám óhajára utánanéztem a Jeles napoknak. Bele is hallgattam. Azóta sem tudom, sírjak, vagy nevessek. Igen, volt olyan, hogy anyámnak hosszú fekete haja volt, apámnak nagy szakálla, nekem cseresznyés kék ruhám, meg egy semmirekellő öcsém és a karácsonynak csillagszórós, gyertyafényes, fenyőgyantás-fahéjas-mézes-töltöttkáposztás-halászleves-illatú, zajos, húsztagú családdal vacsorázós, kacagós, csengettyűs, boldogságos varázsa.

Most pedig július van, negyven fok és van napijegyem augusztus nyolcadikára, továbbá még át nem vett bérletem a SZIN-re. Budai Pasával kifesztiválozzuk magunkat. Avagy Bajkonuri visszatért a jelenbe.

Ha most (egy igazán rosszindulatú, szőrözős, számonkérő-típusú) bárki megkérdezné, mit is csináltam ma, nem tudna zavarba hozni (minden rosszindulata, szőrözőssége és számonkérősége ellenére sem), mert az elmúlt években tökélyre fejlesztettem azt a kifogásolható, ámde veszettül hasznos tulajdonságomat, hogy az ilyen kérdésekre szemrebbenés nélkül előadok valami teljesen hiteleset és elfogadhatót (némi pancsolt nyállal leöntve a szarból épített várat). Csak hogy tudjátok.

Quimby és Manu Chao egymás után a Sziget nagyszínpadán. Bajkonuri négy év után először újra kimegy augusztusban Óbudára.

Állítólag fogytam. Dehátkéremkönyörgöm! Ebben az öngyulladással fenyegető hőségben ki a tökömnek van kedve enni? Amúgy pedig Leányálom és Tündér, tuti fürdőruha, légkondicionált Pókerkocsma. Az Árkádban szar is for sale és to let (a múlt héten sem bírtam elkölteni ott a jótékonysági alapot...), delegalább a Szamos megbízható forrás. Mondjuk gyanús is lenne, ha 70%-os szezonális végkiárusítást rendeznének a trüffeltortából.