Még a lustaság is véges. Takarítok és adásunkat félbeszakítva kimegyek cigiért is. Persze a dohány iránti fokozódó vágyat többek között annak is köszönhetem, hogy kétszer kellett belenyúlnom a kitakarított klotyóba a vécédeszka potyogó alkatrészeit kimentendő. Azóta elhasználtam egy fél flakon domestost.

Önerőből megint megszabadultam úgy harminc kiló szeméttől, amit a szobámban tároltam uszkve hét éve, különféle jól hangzó (kaptam és hát csak nem dobom ki, annyira csúnya, hogy már szép, még tuti jó lesz valamire...), ám nem igazolható indok alapján. Amúgy meg Budai Pasa lecsekkolta a hét elején a csak semmi zsákbamacska-jelige alapján vett csíkos felsőmet és megengedte, hogy ezt nélküle is felvegyem. És még akkor is, ha közben kiteszem a lábam a házból. :)

Most pedig valami nagyon hideget fogok inni és megpróbálok emberbaráttá válni. Mondjuk felhívom a Doktornőt... Aki nem ér rá. Hagyjatok.

Pár nap otthon Világutazó Vali, Doktor Alexem és Zsülike társaságában. Könyvek a nagy polcomon helyükre kerültek újfent egy heti padlóra való száműzetés után, és - bazira dicsekvésképpen - eddig néccáhetven körüli a létszám, Bajkonurinak tisztelettel jelentem, hiányzik öt fő. Saccperkábé. Vagymi. A Harry Potter és a Főnix Rendje filmen olyan, mintha a Kincskereső kisködmönből írt olvasónaplómat (általános iskola harmadikból) valaki Kincskereső kisködmön címmel akarná megfilmesíteni. Avagy kissé, de csak egy hangyányit vázlatos. És akkor most finom voltam, mint a brüsszeli csipke. Detényleg. Viszont ma útjára engedtem mindenkit úgy arra, majd főhadiszállásomat áttettem (hínyje, de hülye dolog ezt leírni!) a Róna utcai alsó konyhaszekrénybe. A bolond nőnek meg a legkedvesebb tengerimalacát műtik, mint megtudtuk. Alászolgája!