Tegnap este hazajött édesöcsém. Kétszer nem mondtam inkább semmit, aztán mégis. Alaphelyzet: az édes nem volt itthon három hónapja legalább összefüggő tizenkét órát sem, vagyis a házat anyukával kettesben polírozzuk, tükrösítjük, karátosítjuk, a kertet ketten locsoljuk a Pisilő Kisfiúval, meg a ZődKannával, ketten vettük fel a reménytelen küzdelmet a gazokkal szemben, a vakondirtásban ellenben a HáziNyáj jeleskedik. No erre.

Anyuka: - Holnap lenne egy pár dolog a kertben, amit meg kell csinálnod kisfiam.
Öcsikém: - Mégis mit?
Anyuka: - Fűnyírás, sövénnyírás...
Öcsikém: - Húúúúú, remélem esni fog (srácok), mert akkor nem kell semmit csinálnom!

Bajkonuri ebben a pillanatban megeresztett egy elhaló sikolyt és egy folklorisztikus elemekben gazdag, barokkosan cifra káromkodást - magában.

A Nr.2 pusztán annyi volt, hogy lenne egy hét, amikor megint csak én ragadok itthon, ellenben nekem ugye kell a felügyelet, anyuka meg rokonlátogat Gyergyóban, grátisz utána egy hétig még szabin van. Jó lett volna, ha egyikünk legalább nincs házhoz kötve a kettőből fejenként egy hétig, de. Öcsém úgy indított, hogy megpróbál hazajönni. Anyuka szerint az kevés, haza kéne tudni jönni. De hát ők akkor vannak a Balatonnál és Gyomán. Ezek után - érthetően - anyuka sem akadt fenn azon, hogy közöltem, miszerint én most elvonulok vodkanarancsot nyalogatni, meg a sebeimet és várom a SZIN-t, amikor Budai Pasával már majdnem egy egybefüggő hetet tudunk eltölteni ezen a nyáron.

Ma reggelre meg két ördögszarvba aludta magát a hajam. Nyilván ez jelent valamit.

Éjjel kopácsolás a szomszédból. Remélem az a szemét magára szögelte a koporsóját! Volt rá ideje este tíz és hajnal egy között. A köves lemondta, tudna jönni ám minden másabb időpontban, mint ez a hétvége, anyáddal szórakozz, akkor is megyünk Manu Chaora, ellenben a Balatonhoz idén sem jutok le. Aztán az Örsön negyed órás várakozást követően befutott mindenki a Technocasatól, gyömrői különítmény, előre, lépés innnnnndulllllllj! Most meg itthon, tele lekváros kaláccsal, töltött paprikával, bocicsokis jégkrémmel és az ágyam iránt érzett és be nem teljesülő igaz vággyal. Megyek teregetni, mosogatógépet kipakolni, gyomlálni a kertbe és még ki tudja...

Novemberben jelenik meg. Magyarul mikor???

Szinte hihetetlen, hogy mennyire formába hozza a pikírt Bajkonurit a szaggató fejfájás ellenére egy vodkásnarancs és egy óra Diocskával, meg az ő Andrásával. Holnap meg megyek és megtekintem még a NASA-t megelőzve a vándorló fekete lyukakat Budai Pasánál.

Van Budai Pasának egy olyan jóféle mosolya, amitől boldog leszek.

Váratlanul újra felfedeztem Alanis Morissette-et. Mi jöhet még? :)

Isti után Balázsommal is összehozott a jósorsom, az esemény fényét Budai Pasa és a Staropramen emelte. 

És a nap tanulsága: egy lyukas gumi csöppet megnehezíti az ember lányának az életét... (Utólagosan hozzáfűzött megjegyzés: igen, égi jel!)

Ezen a nyáron eddig a TiszaCipőnek, a BringaBestiának, PartvisLakásfelügyelőnek, a Molylepke-MarcipánCica Kettősnek, a Falnak és a LevertCsempének köszönhetően úgy néz ki a lábam, mintha feltörte volna a cipőnyelv, leverte volna a pedál, megkarmolta volna egy macska, nekiestem volna piruettezés közben a falnak és nem vettem volna észre a hullazsákből középtájt kikandikáló csepmehegyet. Aki nem hiszi, járjon utána! Budai Pasa meg úgyis levonja a béremből.

Tegnap lenyomtuk a gangot Budai Pasával.

Nedvedzik erőst az ég, vagyis a nyitott ablaknál alvást követően Bajkonuri tüsszögéssel kezdte a napot, durrbele. Köszöntelek húsz fok, kerülj beljebb, foglalj helyet! Kávé, tea, forró víz? Tonhalas szendvics, vagy inkább székelykáposzta? Akkor inkább valami könnyűt... tíz deka sült krumpli? A vécé balra, a bejárat mellett.

10.24, ápdéjt:
Belehúzott a srác (a szél fiú, vagy lány?) és majd letépte a fejemet, miközben a teraszon mentettem a növényeket a végső leborulástól és a csiga általi felzabálástól. Most mondja azt valaki, hogy nem szeretem, óvom, védem a környezetet! Amúgy meg boldog viharnapot!

A CocaColaLight reklámra pedig meg vagyok sértődve, mert ezt a tipikusan jópasis reklámot elrontották azzal, hogy nő a főszereplője. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért pont az a szöveg, hogy egy kalória elfogyasztása (és megemésztése) mellett másra is oda tudok figyelni (mint a saját kajálda megnyitása). Én egy húsos melegszendvicstől sem fordulok be (a belső világom/mélységem itt tán egy kicsit durva lenne, főleg az élénk vizuális alkatok számára, fúúúúúúúj Juli!), a húsleves sem tesz figyelmetlenné és a meggyes piskóta társaságban történő bevitele pedig semmilyen kommunikációs gátat nem képez, leszámítva, hogy tele szájjal nem beszélünk.