Tegnap este írtam Budai Pasának egy wiwes üzenetet. Ugyanabban a pillanatban kaptam egy esemest tőle. Paranormálisak-e vagyunk?

Amúgy meg egy éve tömtem magamba hajnalban a Hunyadi téren a lángost, végigtáncoltam Jucival kínomban a kőbányai CsepregiÉva-KriszRudi-miegymás-koncertet (najó, a Háromszázévesmárajojót végigüvöltöttük, hogy "Nagyeregyeregyerejátszaníííííííí!") és mentem a ZöldPardonba este (már saját elhatározásból) életem legfontosabb Quimby-koncertjére, ahol mégiscsak jobban kellettem, mint egy négypupú teve.

Gelejre meg megérkeztek a különítmény további tagjai, úgyhogy csajbuli.

Gelej, tele has. A frizurám meg sosemvót.

Budai Pasával zombiul kóválygunk egymás körül. A takony azért jó, mert én szörcsögök, Budai Pasa meg hallgatja. Amúgy meg kapok egy táskát anyukától, Papusz egy diplomát az egyetemtől, Budai Pasa meg majd egy puszit, ha végre hazaért. Mindezért cserébe ma vittem Erdeinek krétát.

És Valival tényleg megpróbáltunk elmenni az ARC-ra.

A Pénzügyi Jogi Tanszék titkárnője szerint ha számára egyértelmű, hogy csak második héten kezdődnek a szemináriumok és ezt bár nem jelzi az etéer üzenőfalán, mi, hallgatók akkor is érezzük, hogy nem kellett volna ma reggel nyolcra bemennünk. Mi, kilencen a bétizenegyes gyakorlóban hajnalok hajnalán nem véltünk felfedezni magunkban semmi ilyetén jellegű varázslatos képességet.

A gyepesítő, fásító, virágosító cég kis ponyvás kocsiján az alábbi szlogen: Mi legálisan füvezünk!

A sárgabuszon hallhattam százötven szőke nős viccet, mert a hazafelé tartó srácok a tanévkezdést nyilván már a múlt héten kitárgyalták és hét nap alatt nyilván semmi említésre méltó esemény nem történt.

Az otthoni klímától akár igluban is lakhatnék. Vagyis a fűtésszerelőnknél még mindig hemzsegnek az ausztrál vendégek. De holnaptól Zuglóban melengetem a kezem.