Volt egy hármasom a hatoslottón. Budai Pasával eddig moziztunk. Ezek után mit nekem a holnapi pénzügyzéhá?!

Minden abortuszellenes bajszos aggszüzet és impotens agglegényt egy teendőkkel zsúfolt napon meg kellene kérni, ugyan vigyázzanak már egy hat éven aluli kiskorúra. Ha másért nem, csak a nap végén készült portréért megérné. És Bajkonuri senem abortuszellenes, senem bajszos, senem aggszűz, mégis súlyos testi sértésben részesítené azt, aki ezen szent pillanatban fotóapparáttal inzultálná.

Igazságügyi orvostanra bejött A Toxikológus, aki egy óra után kényelmetlenül feszengett, hogy tudja, hogy ez az óra csak negyvenöt perces, de sokmindent kell elmondania. Nos, a tisztelt hallgatóság lapított, mint szar a fűben, ugyanis senki nem akarta azt az igen népszerűtlen lépést megtenni, miszerint közli, hogy ez az óra tulajdonképpen háromszor negyvenöt percnyi. Mellesleg ha A Toxikológus háromszor negyvenöt percnyit beszél a szimpatomimetikus pszichomotoros stimulánsokról, az in vivo és in vitro manipulációkról, az idült alkoholizmusról és a kulturált alkoholfogyasztásról, a vizeletről, a diatomáról, az oxyologiai toxikológiáról és általában az abúzus szerekről, akkor sem értettem volna többet belőle, mint így, hogy csak a közérthető dolgokkal foglalkoztunk. Így csak tévedésben tartottunk, de nem önbíráskodtunk. 

És mint kiderült nem vagyok teljesen elpasátlanodva a hétvégére, mert.

Újpest polgármestere tiltakozik a Sziget ellen, mert hangos. Újpest polgármesterének érzékeny a hallása, ezért a szomszédnál csöpögő csap is álmatlan éjszakákat okoz számára. Újpest polgármestere emiatt birtokvédelmi eljárást is indíthat a szomszéd ellen, akinek hiába szólt, hogy javíttassa meg a csapot. Újpest polgármestere a Szigetet egyenesen a saját füle elleni aljas merényletnek tekinti. Újpest polgármestere szerint a Sziget nem kulturális esemény, mert van rajta haszon, amiből a szervezők is részesednek.

Gondolom, ha a Hajógyári-sziget nem Óbuda, hanem Újpest területén lenne, minden mondatom Óbuda polgármesterével kezdődne. Ezt a betegséget szigetirigységnek hívják a pszichiáterek, külön pikantériája a dolognak, hogy a felfedezője, Giancarlo Isola a nevében is viselte az irigység tárgyát. Kutatásaiért nem kapott semmit, mert én találtam ki csak halála után (1906) találtak rá a kutatásait tartalmazó sajtpapírra.

A hét vége kevésbé lett zavaros, mint amennyire az eleje. Sőt, hogy konkrét legyek, nagyszerűen egyszerűvé vált. Persze az egészből hiányozni fog Budai Pasa, de megígérte, hogy blogol, sokat. Mert ez a telefonos kommunikáció, ez nem megy. Mert bénák vagyunk. Esemesben értem a kedvességet. Esemesben csakcsupán kedvességeket (pussz) [és nélkülözhetetlen információkat (késik a busz)] osztunk meg egymással. Az emesenen pedig már a kezdeti svung vitt tovább bennünket, így tulajdonképpen tökéletes az összhang. Mert még az első randi előtti éjszakán órákon át kopácsoltuk a billentyűzetet. És ez a telefonálósdi, ez csak nagy ritkán.

Más. Ha nincs cigim, nem gyújtok rá (mint ma délután). Ha egyszer kipróbálnám, hogy meddig bírom, lehet, hogy leszoknék. És nyilván ilyenkor jön az, ami a fizikában az egyenes vonalú egyenletes mozgás esetén, hogy igenis van légellenállás. És ha túl elvont lennék, akkor úgy is fogalmazhatnék: nem akarok leszokni. De mostanában már egyre sűrűbben megfordul a fejemben. Mert az egy baromság, hogy kevesebbet is dohányozhatnék, amikor Ibolyában ülve Bajkonuri igenis láncdohányzik. Tág értelemben véve. Holnap például nyilván kedvem szottyan hozzá, amikor kijövök az Óráról, Ahol Halottakról Nézünk Fényképeket. Ezt mondom én.

Budai Pasa ma hívott, hogy délután otthon lesz, hátha én is. És tényleg.

A mintaélet távol álljon tőlem, de levágtam a körmeimet. Ollóval (hoppácska!). Megjegyzem annyira amatőr vagyok a műfajban, hogy meg is állapítottam: rágás után szebb szokott lenni. Azt végülis huszonnégy esztendeje gyakorlom.

Ezúton is elnézést azoktól, akik eme bejegyzés olvastán elkezdenek hajhullatni. És feltehetik a kérdést, hogy ha nincs miről írni, akkor mégis minek. De inkább ne. Mert azt minden nap leírhatnám, hogy voltam Ibolyában, ittam kávét, dohányoztam. Hogy jártam az Ország Első Jogi Karán is, jegyzeteltem órákon, vagy sudokuztam, ha éppen nem volt mit jegyzetelni. És aki ilyesmit akar olvasni, annak ajánlom a 2005/2006-os évadot, fog találni kedvére valót. Jó mulatást!