A mai napot hivatalosan is töröltük a naptárból.

Üdv. Bajkonuri.

Karácsonyi készülődés. Rejtekhelyeken dugdosott meglepetések. A pulykapác átható fokhagymaszaga és a tölteni való káposzta bukéja uralja a lakást.

Budai Pasa is lassan itt lesz és nekiállunk a tizennyolc rúd bejglinek. Mellékesen megjegyzem, ha valaki jó akar lenni hozzám, fél órán belül elintéz Bajkonurinak egy közepesen enyhe agyrázkódást. Indul az óra.

Sohadesoha nem megyek többé a WestEndbe. Pláne nem karácsony előtt, pláne nem a Media - mert hülye azért nem vagyok - Markt-ba. Viszont a Milleniumi Könyvesbolt az Oktogonon a tegnapi naptól a személyes kedvencemmé vált. Ha folyt volna az orrom, azt is kedvesen megtörölték volna. Avagy éreztem a törődést. Aztán egy túlélhető Lilibárónő, meg némi igény a csajok részéről a helyettesítésre két ünnep között megfontolásra, végül pedig Budai Pasa, hófehér lóerőkön a Mexikói útnál, meg somlói galuska otthon. Kényeztet a sors.

A reggel jól indult, aztán megfordult a világ és én meg ott hánytam bőgve az állomás épületének csücskénél. Aztán fél kilenc óta csak fekszem és pont annyira alszom, hogy bármire felébredjek.

Mindezek ellenére afeletti örömöm elronthatatlan, hogy tegnap nemzetközi jogból összekapirgáltam egy ketteshez elegendő pontszámot, ami kellően feldobott öt órával később a jogpolitika vizsgám után. Jah, és Erdeinél ÖTÖST kaptam. Ezen azóta is csodálkozom. Nem is kicsit.

1972. A világűrbe juttatott tárgyak által okozott károkért való nemzetközi felelősségről szóló egyezmény.

Árukapcsolás:

A Miért éppen Alaszka? című nagysikerűben a csajszi (Maggie?) egyik pasija abba hal bele, hogy rázuhan egy műhold. 

Nyihííííííííííí!