Büszkén jelentem be a nagyérdeműnek, hogy már két helyiség ragyog a lakásban. Néhány napja a klotyót tettem rendbe, ma pedig a fürdőszobának estem neki. BudaiPasa tegnap felszerelte a polcot a kiságy helye fölé és összeszerelte végül a kiságyat is, ma pedig a legjobbkor ugrott haza, hogy elhúzza a mosogépet és felporszívózzon mögötte. Aztán még a képeket is feltette a falra.

Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt.

Mikor máskor fájdulna meg a fogam, mint szülés előtt. Holnap fogorvos. Buuu.

... és kiírtuk, hogy "Ne adj a halaknak enni, mert dagadtak lesznek. És mert Zalán megetette őket".

Amúgy megkezdődött a 37. hét. Voltam ultrahangon (Maszat már 2800 gramm felett van), NST-n (nyomtam a gombot, mint süket a csengőt), vérvételen (nem ájultam el), Terinél (nem durrantam ki a belém diktált ebédtől), Ibolyában Esztivel (forrócsoki, nyamm), majd összeszedtem Zalánt és most a Shrek 2-t nézzük, miután hazajöttünk a játszóról.

Négy hét múlva már lehet, hogy anya leszek...

Tegnap írtam a MiniManóval kapcsolatban egy elkeseredettnek tűnő hasonlatot, aztán ma reggel kellemes meglepetésként ért, hogy sűrű bocsánakérések közepette felhívtak, miszerint sokat kellett keresni a rendelésemet, de megvan, mehetek érte. Én - besózva, hogy végre lesz fehér alapon zöld kiscsirkés pelenkázólapom - még meg is köszöntem, ésatöbbi, ésatöbbi. Így utólag ez teljesen felesleges volt.

Ebéd után BudaiPasával odakocsikáztunk és vártunk. A kasszánál - érkezéskor, majd a bolt minden zugának bejárását követően - több alkalommal jelentkeztünk, hogy meddig várjunk még és láthatóan komoly erőfeszítésébe tellett a kiscsajnak még az is, hogy felidézze, mit is akarunk, holott már nem egyszer mondtuk el neki. Fél óra után kaptunk egy dobozt, amiben benne volt az is, amit nem kértem azok helyett, amit e-mailben jeleztek, hogy nincs. Cserébe pelenkázólap sehol. Kérdezem, hogy azzal mizujs, mert hát a visszaigazolásból az derült ki, az természetesen rendelkezésre áll. Hát az nem volt odakészítve, tehát nincs. És nem vagyok egy hisztigép mostanában, de annyi azért jólesett volna, hogy elnézést/sajnáljuk/ne haragudjatok/stb. Ha másért nem, a tök felesleges várakozásért, hiszen pont azért rendeltem meg mindent előre, hogy elkerüljük a töketlenkedést... 

És itt jött el a pillanat, amikor nem mentem át nyuszikába és nem közöltem a MiniManóval, hogy bassza meg a porszívóját, hanem választottam egy másik pelenkázólapot és elhatároztam, hogy nem kell erőltetni mégsem ezt a boltot, amikor a Babaszafariban, vagy a Brendonban sokkal gördülékenyebben és barátságosabb mederben folyik a vásárlás.

Ma sokat ettem és még annál is többet. Kiemelném a Dóri-féle tiramisut és az anyósom-féle túrós-csokis süteményt. Kellett is az energia, mert BudaiPasa tegnap elment mulatni és ma jött haza. :)

Ezen kívül. Komolyan megsértődtem a MiniManóra, mert úgy jártam mint az egyszeri lány, aki az első randin hagyja magát megdugni, ezt követően azt az ígéretet kapja, hogy majd hívják - de nem.

Pohorelli néni (aki előbb benyitna, aztán csönget és dörömböl) az imént ajándékozott meg egy dohányfüstszagú plüsselefánttal. Mármint Maszatot. Gyanítom, hogy ha beáztatom, akkor csak az első 3-4 lavórnyi vizet fogja bagólészínűre festeni. Mármint a plüsselefánt.

ma - egyelőre - azt hiszem, ki sem kelek az ágyból.csak amíg bekapcsolom a konvektort és kiteregetek. ennyi.

Tanácsos lettem, fizetési fokozatot léptem és két nappal több szabim van egy évre. Most hogy lényegében nem dolgozom már szülésig, a felsoroltak közül a tanácsosság az egyetlen kézzelfogható. Mert az jól hangzik.

Amúgy egy igazán remek napot zártam. A múlt heti után meglepően kedves volt a terhespatológus, Ákossal jót ebédeltünk, a Madarászban előreléptem (ld. fent) Niki-Mikivel meg pont olyan volt mint régen.

És hogy ne feledjem megemlíteni: úgy tűnik, elkezdtek jelentkezni a jóslófájások.

Kezdődött azzal, hogy majd megvesztem a behűtött, lédús őszibarackért. Márciusban. Aztán nyáron a Gyöngyösi sétány zöldségesénél kilószámra vettem a barackot.

Júniusban anyuka vödörben szállította a cseresznyét, de a sétányon is rendesen pusztítottam. Nem egy iratanyagot sikerült leennem a jóféle cserkóval és pont nem is érdekelt.

Aztán jött a minyon-mánia. Ölni tudtam volna egy puncsos, vagy csokis minyonért, de persze a környéken egyetlen cukrászda volt, amelyik egyáltalán árulta a cukrászipari csodát, az sem a legközelebb. Így legalább igazi ünnepnap maradt a minyonevéses nap.

Következett a görögdinnye, igaz, a mennyiségi korlátot a pisilések miatt be kellett építenem a rendszerbe, de jó volt.

Majd megérkezett a szőlő és a szénsavas ásványvíz időszaka. Kilós fürtöket sikerült elpusztítanom egy délelőtt leforgása alatt, míg itthon toltam az ásványvizet - hol szörppel, hol anélkül.

Most éppen a tej (tejízű tej és nem a fehér víz), a savanyú-lédús-ropogós alma, a csokikrémes-kakaóstésztás sütik, meg a Fanta narancs játszik. A kínai kajából még azelőtt kiábrándultam, hogy rákattantam volna...

Pizsiben, ágyból netezni kedden délelőtt kurvajó.

Tegnap Edinával garázdálkodtunk egy nagyot, ennek eredményeképpen lett a gyereknek farmos takarója és traktoros kombidressze. Este aztán bejelentkezett Alex egy villámlátogatásra ma délelőttre, aminek a fényét csak fokozza, hogy lejöttek a listák a Hivatalban, vagyis kinéz egy kis jutalomfalat. Nyami.

Bár éppen a múlt héten realizáltam, hogy már alig valamennyi (jelen állás szerint öt hét) van a szülésig, ma a terhesgondozáson mintha átszálltam volna a szolnoki személyről a miskolci gyorsra. Már hetente kell mennem vizsgálatra, már a rejtélyes NST-re is kaptam időpontot (ez az az izé, amivel Maszat szívverését figyelik), túlestem az első 24 órás pisigyűjtésen (na ezt mondjuk elkerülném egész hátralevő életemre, ha lehetséges) és már vannak hálóingjeim a kórházi csomagba. (Nagyjából ez teszi ki a kórházi csomagomat jelenleg.)

Átlagosan napi másfél-két bejegyzést kellene produkálnom ahhoz, hogy az ezredik Maszat megszületését hirdesse. Ebben nem az a durva, hogy már az ezredik poszt környékét taposom, hanem hogy öt hét és egy nap van csak hátra a kiírt időpontig (ez persze nem kőbe vésett dátum). Ami viszont biztos, hogy BudaiPasa ott lesz velünk és ettől sokkal jobb.

Tegnap voltam a Lászlóban, aztán a Péterfyben. Előbbiben a mindig tündéri belgyógyászom írta az ambuláns kezelőlapomra a kiváló vérképem eredményeit, az utóbbiban pedig egy hihetetlenül lekezelő és seggfej, menedzsernek-született-de-pályát-tévesztett nőgyógyász cseszett le, hogy tíz nap leforgása alatt hogyhogy nem diagnosztizáltam, kezeltem és szüntettem is meg egyben a magas vérnyomásomat. Ezek után Terivel lecsóztam, Marival cukrászdáztam és még egy kismamafarmerrel is megleptem magam.

Borzalmas és hisztis éjszaka után ma kilenckor közepes emberi mivolttal keltem és nekiálltam a lakás ganajozásának, megszakítva egy kis ügyintézéssel és fodrászolással.

És a napi jó hír, hogy a Wasabinál már nem azokat a borzasztó rizsgombócokat adják ajándékdesszertként.

a mai nappal befejeztem hivatali ténykedésemet. így, hogy rávettem magam, már nagyon elégedett vagyok. vhííííííííííííííííííííííí!

Már csak két nap van hátra a teljes lazulásig, holott két hete még úgy terveztem, hogy fenét maradok itthon szeptember 30-a után, jobb lesz nekem október közepéig a Madarász utcai ingergazdag környezet. Persze mindenki szuperkedves lett így az utolsó napokra, kivéve Mérit, aki hatványozottan hozza a formáját (de mindig vigaszt nyújt a száján terpeszkedő herpesz látványa...). Így a végére eléggé elegem lett az emberekből.

Egyre nehezebb az ébren maradás is annak ellenére, hogy már este fél tízkor kidőlök. Egyrészt a hátára fordított teknősbéka is kecsesebben és könnyedebben mocorog, mint én, másrészt nagy felfedezésem, hogy az éjszakai pisik száma a trimeszterekével megegyezik. Mindez együtt nem túl pihentető. És akkor még az egyre inkább a szülés körül forgó gondolataim is hozzáadódnak a káoszhoz, amit csak a frissen kiteregetett babaruhák tudnak ellensúlyozni, meg BudaiPasa dörmögése.