Ma éjjel kétszer kérdeztem meg BudaiPasától, hogy mikor kezdtem el szoptatni úgy, hogy valójában csak azt álmodtam, hogy szoptatok.
Ma éjjel kétszer kérdeztem meg BudaiPasától, hogy mikor kezdtem el szoptatni úgy, hogy valójában csak azt álmodtam, hogy szoptatok.
Lénárd a szoptatást követően úgy maradt, így rádobtam egy takarót és igyekszem csendben kopácsolni a klaviatúrán. A ded egyébként enyhén szociofil, így kevés olyan program van, amibe nem vonom be. Prímán nem aludt délelőtt a kanapén sem, de ott legalább nem nyekergett, amíg végigböngésztem a napi sajtót.
Bosszantó a Danone Activia JóEstét reklámja (jaj mit egyek - neeeem, nem akarok elnehezülni, megállom - hohóóóóóó, van ám itten könnyű nasi éjszakára) akkor, amikor Dióskali - úgy is mint anya - háromszor melegíti újra a krumplifőzeléket, mert a ded azonnal elkezd üvölteni, amint kiteszi a lábát a konyhába. Így könnyű nem enni.
Megoldás: bebugyolálni egy jó nagy plédbe, szájába dugni a cumit és lefektetni Doktor House-t nézni a kanapéra. Így egyébként nagyon cuki is.
Most pedig megpróbálok behozni egy krémest. Remélhetőleg nem túl merész terv...
És. Ma megérkezett Maszat születési anyakönyvi kivonata és a lakcímkártyája is. Fura dolog az anyja nevénél a sajátomat látni.
Újabb botrányos éjszakán vagyunk túl, amikor is BudaiPasával már annyira bekókadtunk, hogy én félig ülve aludtam a gyerekkel a hasamon BudaiPasa paplanján keresztbe, míg BudaiPasa kettőnkre borította az én paplanomat és deréktól felfelé a párnámmal takarózott. Aztán egy szoptatással később kivonult a nappaliba az üvöltő Kiscsikóval és a kétszemélyes kanapén aludtak egyet plédekkel burkolva. Nagyjából fél hétkor a ded elfáradt annyira, hogy hajlandó legyen végre a kiságyban is beájulni.
Mindezek hatására az imént utánaolvastam a netes szakirodalomnak, mit tanácsol ezügyben, hiszen nem szeretnénk elrontani Maszatot, de végül megnyugodtam. Annyi eltérő álláspont van, hogy bebizonyosodott számomra, miszerint nincs tuti recept a permanens nyekergésre, ami pillanatokon belül csap át üvöltésbe. Már csak a sajátunkat kell megalkotni és addig is igyekezni túlélni a nappalokat is.
"Ez a gyerek nem fog cumizni."
Előzmény: az elmúlt három nap.
Ma délután Dióskali cumivásárlási szándékkal lesétált a legközelebbi szakboltba. Végül kapott ingyen egy promóciós cuclit, hogy ezen próbáljuk ki, bejön-e (azaz megnyugtatja-e Maszatot annyira, hogy beájuljon két etetés között).
Eredmény: Maszat édesdeden alszik az ágyunk közepén. Csönd van.