Ha még egyszer ebben az életben így elkiabálok valamit, meg is érdemlem. Gondolom ezek után világos, hogy Maszat végigüvöltötte az előző éjszakát. Végül idő előtt szopizott és a hasamon aludt, de ezt nem fogjuk bevallani a védőnőnek.

Amúgy nagyon cuki.

Két többé-kevésbé átaludt éjszaka után feltámadt Dióskaliban a remény.

Nem az a bosszantó, amikor a gyerek lehányja a nadrágunkat, meg a széket, amin ücsörgünk. A bosszantó az, hogy vagyunk olyan hülyék, és két perccel később beleülünk ugyanabba az adag felböfögött tejbe, mert elsőre lusták voltunk levenni a székpárnát. Ezek után meg már minek.

Amikor éjjel kettő és öt között már az a mantra sem működik, hogy "deolyancuki", mert az agy rááll arra, hogy "aluggyálmánbogárkámtücskömkölök". És nappal könnyen viccelődik mindezeken az ember lánya, de éjjel kettő és öt között rajtunk kívül mindenki alszik. A villamos, a kékszemű ég, a sokszemű ház és anya humorérzéke is.

10:25
Közel két és fél év kormánytisztviselőség után kezdem visszanyerni a magyar közigazgatásba vetett hitem. A kölök két hetes és már a kezemben a TAJ-kártyája, amiért - a szülést leszámítva - a kisujjamat se kellett megmozdítanom.

Nevezett kölök egyébként ma hajnali egytől háromnegyed ötig édesdeden aludt a hasamon, nekem meg közben beállt a derekam és csak az ő nyakáig mertem betakarózni, ergo nem volt melegem. :)

14:20
csend van. csak az akvárium bugyborog. szívesen megkérdezném manócskát, hogy "ILYENKOR KELL ALUDNI?!", de nem teszem. mert értékelem a csendet. és az akvárium bugyborgását...