Az anyaság sokmindennel egyenlő. Most éppen a pólóhosszan szétkent banánfalattal. (A félreértések elkerülése végett tisztáznám, hogy a póló rajtam van és én tehetek róla, hogy Lénó végigkente rajtam a majomcsemegét, mert nem figyeltem hogy már legalább két másodperce kínálgat.) Nagy a szeretet.
Első alkalommal Lénó a félórás programot a bevezető szöveg (történeti rész ismertetése) végére, azaz két és fél perc után unta meg, onnantól pedig rajtunk nevetett mindenki, mert a fiam dramaturgiailag balra el, majd gyalogkakukkosan cikázva a szélrózsa minden irányába próbált - Zrínyit megszégyenítő módon - kitörni, én meg szaladtam utána sóspuska nélkül, de egyre harciasabban. Szóval bármikor felmondom a Patakparti bölcsőde történetét az 1981-es alapítástól kezdve napjainkig, amikor is már van sószobája és egy papagája is az intézménynek, ugyanis a hülyeség bemaródott az emlékezetembe, ellenben a lényeges kérdésekről lemaradtam.
Szívszakadás.
Egy délelőtt Lénóval a játszóházban: höcögés-döcögés, máktörés, repülés, csüccs, adom-bummbumm, megyünkhaza-jómenjvisszasóhomo