Igen, még akkor is jó veled beszélgetni, amikor már egyetlen betűt sem találok el elsőre a billentyűzeten a zombiságtól.
Igen, még akkor is jó veled beszélgetni, amikor már egyetlen betűt sem találok el elsőre a billentyűzeten a zombiságtól.
Tegnap délelőtt már kilenctől a Céépületben tartottam ügyeletet. Sándorom felbukkanása szerintem mindenkit megkímélt attól az élménytől, hogy Bajkonuri megeszi a Ket első százhuszonhárom paragrafusát tartalmazó ánégyes papírköteget. Aztán kettőtől a trágyajog után a második legérdekesebb tárgyból írtunk zéhát. (Személy szerint Kuncz Ödön tanulmányát olvastam el és megállapítottam, hogy ehhez a szöveghez képest a Török és a tehenek is szakirodalom marhatenyésztők számára - fontos tanulságokkal persze.) Utána kávé Zsülivel és Valival, majd a Mexikói útnál várt Budai Pasa, a Ket.-nek Zuglót is látnia kell, nemdebár. Ideális körülmények a tanuláshoz mind megvoltak, azazhogy: vacsora, csoki, lé, forraltbor, társaság. És lehet, hogy hülyén hangzik, hogy szeretem a Hyperdolt, de legalább nem felejtem el a fürdőszobáig elérvén, hogy tulajdonképpen tusolni indultam. Kackac!
A mai reggel tökéletes volt. Ket.-zéhá nevetséges. A Nemzeti Galéria érdekes. Macskáim pediglen illegalitásban. Pont.