A tegnapi éppen eléggé hosszú nap volt ahhoz, hogy ma háromkor Napköziben úgy érezzem, haza akarok menni az anyukámmal. És így is lett. Budai Pasával töltött reggeleknek viszont van varázsuk még akkor is, ha Bajkonuri két és fél órát bírt aludni és reggel is majd leszakadott a bubója. Egyrészt a tegnapi este folyamán elfogyasztott monyómennyiségtől (Fény Gyermekének és Katonai Szakértőnek egyszer van csak születésnapja az évben...), másrészt a rakoncátlan bölcsességfogamtól.