Most mégsem mentem sütni, mert csendben elméláztam azon, hogy megérné-e az energiaráfordítást, ha lemennék a pincébe a fejszéért és műanyagforgácsot hasogatnék a számítógépből. Mint látható, nem tettem meg. Habár a kapcsolat megszakadása lehet, hogy mégis a környék monopolhelyzetben lévő netszolgáltatójának köszönhető. Viszont az ötpercenkénti ledermedést nem tudom rájuk bizonyítani.

Helyzetem irigylésre méltó. Diocskával megszakítván teendőinket, némi szabadprogramot iktattunk be Maglód egyik kulturális intézményében. Amikor is utoljára bemerészkedtem a Tátra szentélyébe, akkor ez egy tipikusan asztal alá hányós, (szabad)kőműves páholy volt, ahol a leginkább értékelhető momentumok a fantabodza-vodka piaci árakat alulról súroló ellenértéke és a zenegép volt. Cserébe mindezért a nagyközségünkben elszállásolt vendég- és feketemunkások tekintetének kereszttüzét, valamint a minőségi zenegép dacára is elkorcsosult zenei ízlését és a Trainspottingba illő klotyót élvezhettük. Ezek az idők viszont elmúltak (az iskolai székek helyére kis kényelmesek kerültek, a menzáról leselejtezett négyszögletes asztalokat felváltották a belvárosi kávézókból jól ismert kerek példányok - melyeket már nem kockás viaszosvászon borít, hanem az egység színvilágához passzoló textília, - a falra és a pultra pedig egyenesen rá sem lehet ismerni). Hovatovább, azóta van már Spar is a benzinkút szomszédságában. És használtelem-gyűjtő az orvosi rendelőben. Mindezen újdonságok kellő kihasználását követően Diám hazadobott, majd elporzott. Itthon ajtónyitáskor Guiness-rekord gyanús sebességgel végrehajtott helycserés támadás: Csínó ki, Manka be. Marci, a röhögő harmadik éppen szabotálja a kibontakozásomat, miután az ölemben termett és fejét bal karomon nyugtatván tengermély álomba merült - így kissé zsibbadós az amúgy is nehezemre eső pöntyögés... Plusz ráleltem az idestova tíz évvel ezelőtt nagy becsben tartott piros pulcsimra, ami méretét tekintve egy négyszemélyes sátorra emlékeztet, amire vágtak négy lyukat. Most pedig sütni fogok.

Asszem most mégsincs időm írni, ha fél órán belül jön Diocska és megyünk vásárolni és postára. Mint két háziasszony. Jééééééééééééééééééééééézusom! Plusz nem kávéztam, mert fáj a tüdőm, emiatt nem is annyira dohányzom. Éljen. És a vizuális szerkesztő senem jelenik meg, hogy egyszerűen idebiggyeszthessek egy helyre kis fekete macskát, szarakodni meg most már tényleg nincs időm... (Ja, és fáj a torkom, a fejem és a hátam. Nyaú.)