Friss vagyok és üde, plusz ebéd után betermeltem a maradék Boci duplacsokis jégkrémet, amit a kismélyhűtőben leltem. Feltehetően ezért megkapom - az egyébként megérdemelt - magamét Budai Pasától. Mertháthogy újfent átvette az uralmat felettem a nátha. És most szőlőt fogok enni, mosogatni és odatenni a húslevest. Este meg nagyiék és utána Riddim Colony koncert. Juhú!

Tegnap, akárhogy is nézzük, Bajkonurinak igazán dolgos napja volt. És ezt nem bánta. Igaz, hogy a sütésnél a régi rutin hatalmas diadalt aratott a vagánykodás felett. Történt ugyanis, hogy anyuka tanácsát megfogadván, előbb egy pohárba törte a tojást, és választotta szét. A nyolcadiknál körbenézett, ott van-e valahol Pokolszkaja. Ott volt és fuldokolva röhögött. Árulkodott erről a résnyi repedésből ömlő, átható, pokoli kénkőszag. Bajkonuri öklendezve, de megszabadult az utolsó, enyhén megzápult tojástól és minden emlékétől, mert az élet megy tovább, péntek 13-a után a szombat 14-e már sétagalopp... Mire kisült a meggyes piskóta, kortyolták a teát Diocskával és Budai Pasával teljes egyetértésben.

Az estén még az sem rontott sokat, hogy Budai Pasának ma hajnalok hajnalán kellett kelnie és indulnia. Estétől hétfő reggelig még meg is unhatja Bajkonurit. (Csak nem...) Mindentől függetlenül Bajkonuri most iszik egy kávét.