Ha kitalálom, hogy enni kéne, akkor dohányozhatnékom támad, ha pedig már lépnék ki rágyújtani, akkor mégis inkább enni szeretnék. Így nem csinálok semmit. Csak a büntetőeljárási törvénynek szentelem minden figyelmemet. Grátisz még színházba sem megyek. Ez van.

Visszautasítottam az ismeretséget (iwiwen, há' hol máshol?!) azzal, akivel a megismerkedésünket követő első beszélgetés ötödik percétől kezdve inkább nem beszéltünk egymással. Amúgy pedig négy éve nem láttam és különösebben nem is hiányzott az életemből. Ilyenkor érdekelne, hogyugyanvajon csodálkozik-e, ha megkapja a rendszerüzenetet, hogy nem ismerem.

Ajánlatos például egy egyedül töltött péntek estére. :)

Bringaszállító vagonban utazó deli szakmunkás ifjak szórakoztattak hazáig. Kényeztet a sors.

Ma hazaviszem anyukának láthatásra a Hydrámat. Úgy izgulok.

Mindig ez van. Vagyishogy. Ha már azt hinném (én naiv!!!), hogy végre lesz egy kis szusszanás, akkor a szussz helyett tökéletes helyettest játszom. No nem mintha annyira megrendítene a többletbevétel, csak kezdek besokallni egy kicsit. Ráadásul az Ibolyás olasz típusú melegszenya szétégette és cafrangosra karistolta a szájpadlásomat. Viszont Vercsi végre kapott ajándékot és Erdei is rámmosolygott. Ehh! Ma este pedig nem lépünk félre Budai Pasával.

"TÜNDÉR. PUSSZ."

(1)

ha mindenedet
odaadnád érte - mit
adhatnál neki?

(Fodor Ákos: Xéniák)