Pöttyös fürdőruha, Levi's farmerdzseki (életem elsője...), torta, búzasör. Budai Pasa hazajött, semmi kétség. :)

Megbénult a kommunikációs képességem. És akkor most bömbölés helyett inkább takarítok.

Tegnap mégsenem sikítottam jó hangosan, amikor ebéd közben a tányérom és közém megérkezett a plafon felől a skarlátvörös randa pók is. Aztán ma sem. Mert Budai Pasa elhagyta átmenetileg az országot. Emiatt természetesen kornyadozom és úgy érzem magam, mint a csecsemő, akit januárban az inkubátor mellé tettek le a kórház kapujában. És mert bolodbácsival indult a nap. Már a rendelésénél fennakadt egy pillanatra a szemem: krigli Soproni, kis szilva, tejszín, citrom, jég. És baromi gusztustalan, amikor az alkoholban kicsapódik a kávétejszín. Habár a szilva látványát csak egy tized másodpercig élvezhettük Daniellával, de a sört hosszasan itta. Eközben elhatározta, hogy kiművel gyermekvédelemből és elkezdett egy történetet, ami úgy kezdődött, hogy a régi szép időkben egyszer derekasan elverte a feleségét. Aztán volt egy kis Gyurcsányozás, rendőrözés, majd megtudtam, hogy IV. Béla annyira gyenge volt királynak, hogy a második államalapítást a dublőrének köszönhetjük. Kossuth Lajos szimlán egy szemétgeci volt, mert belevitte az országot abba a borzalmas és értelmetlen háborúba, de ő - mármint bolondbácsi - mindent tud a nagy uralkodókról, mert egyrészt ő is az, másrészt az örmény királynő nagyon jó barátnője. Mindezt a szomszéd asztaltól nekem. Ezek után én pótzéháztam, ami már-már leányálom volt :). Végül Ibolyában Vali, Zsüli, majd egy kis Papusz. Itthon meg Alexem. Pihenek.

Amikor készülök egy tárgyból, akkor hajlamos vagyok aztat hinni, hogy az egész világ a téma körül forog. Most például meg vagyok róla győződve, hogy a magyar gyerekek nagy létszámban, ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti, avagy tartós nevelésbe vétel miatt degeszre tömték a nevelőszülői hálózatot, illetve a gyermekotthonokat.  

Amikor polgári perjogot tanultam anno, akkor elképzelhetetlen volt számomra a per beavatkozó nélkül. Munkajog vizsga előtt pedig azzal a szent meggyőződéssel hajtottam álomra a fejem, hogy a munkavállalók számára Magyarország a földi paradicsom érdekeik védelme tekintetében.

Megkaptam háromszor a levelet, amiben elárulják, hogy hol nézhetem meg arról a partiról a képeket, ahol nem voltam. Égek a vágytól, avagy fele országomat egy klikkentésért. Az instant török almatea viszont jó. Már ha feltételezzük, hogy bármi köze is van az eredetihez. Hosszú lesz ez a nap.

Ha megnézem, akkor vagy egy két darabban lévő, matricává lapított hulla, vagy egy tigris által félig megemésztett humánfoszladék és egy maradék embercomb, esetleg bazi szőrös, nagy és mérges pók körül forog a történet. Vajon mikor csinálnak Mac Tayloros-Stella Bonaserás-Ismeretlen Tetemes Polly Pocketet? Ha kinyitod, elsőnek kifolyik belőle fél liter marhavér a hatás végett...

Van abban valami, hogy a vizsgaismétlés (itt pótzéhá) a tudás kurvaannya. Valahogy úgy érzem, egyszerűbb lenne az életem, ha május hetedikére megtanultam volna azt a nem túl sokat gyermekvédelemből, amit most igyekszem elsajátítani.

Más. Sikerült soulseeken úgy rádörrennem egy kislányra (?), miszerint nem is ismerjük egymást, akkor minek bannel, hogy azóta már puszipajtások lettünk. Igaz, lehet, hogy pasinak néz a nevem miatt (nem, korántsem Péterként jelentkezem be)...

Hát, az a tíz monyó sem tegnap volt. Mert tegnap totális absztinenciát tanúsítottam, tekintve, hogy egyszer már majdnem hánytam a műszaki karzatról. Cserébe megérkeztem munka után a Mexre és azt látom, hogy Budai Pasa derékig a motorházban tartózkodik. Már csak az hiányzott volna, hogy megnyugtasson, miszerint semmi pánik és akkor lehet, hogy elkezdtem volna sikítva az ellenkező irányba futni (úgyis arra van a ház). Persze ez csak egy lehetőség és a vázolt magatartás nem jellemző rám. Tényleg. Aztán lefekvés előtt kaptam egy mesét a nemköszönős Gyökérferibácsiról, aztán reggel eléggé kialvatlanul keltem (ennek szerintem semmi köze GyFB-hoz). Cserébe reggel kétszer találkoztam Budai Pasával, aztán a hármas villamossal csak a Bosnyákig jutottam (baleset). A hetessel meg Ibolyába. Egy kávéval a hasamban meg házoá. Pont.

Remélhetőleg hamarost megunom ezt a számot, mert itthon momentán a csapból, a vécétartályból, de még a tejesdobozból is ez folydogál. A táncolástól eltekintek.

Hazajöttem. Pedig már úgy megszoktam újfent, hogy Budai Pasánál vagyok és nem én mosom az epret...