Határozottan helyrepofozott egy bögre forró tea. Azóta már nem fázom, csak álmos vagyok (miután álmomban négy késszúrással végeztem egy kisgyerekkel, aki amúgy meg akart ölni). Viszont valaki legyen oly jó, és árulja el, hol lehet LondonTea finomságokat kapni. Ha mégsem, akkor kénytelen-kelletlen szíves-örömest, beérem a Milford meggyes-banános csodafiltereivel.

Jah, és tényleg féloldalas vagyok, a derekam, meg a hátam jobb fele minden mozdulatra, nyilall és fáj.

Most szakirodalmat kéne olvasnom... Remélem átjött a női bűnözésről szóló monográfia iránt érzett méla undorom. Délután meg megyünk a Fő utcába lomtalanítani... Remélem érezni az enyhén szólva is korlátozott lelkesedésemet a fájós háttal történő bútorcipelés iránt. Mindegy, este már Budai Pasa fogja hallgatni, mennyire elgyötört vagyok, aztán szuszogva elalszunk.

Annál, hogy ülök a tizenkilenc fokban még az is jobb, ha bemegyek Pestre.

Aki ezt a hideget szereti, monnyonle és menjen el eszkimónak, lappnak, szibériai nomád őslakosnak, vagy alaszkai mosómedvének!

Így jár, aki nem nézi meg a tévéműsorban, lesz-e este Helyszínelők. De a tizenkettes karika gyanús volt, a "főszerepben Peter Falk (magyar hangja Szabó Gyula)" pedig több, mint kétségbeejtő. Mindegy, van egy iszonyúan mocskos macska az ölemben és egy kanna teám egy üveg mézzel. Jah, és Anne Shirley kalandjai a Redmondon (ott tartok, hogy Charlie Sloane mindjárt megkéri Anne kezét, jujdeizgis). Ha már Budai Pasát holnapig nem látom...

asszem elment a kedvem.

Jah, és tegnap este esett le, hogy az igazságügyi orvostan (avagy bejutottam a kurzusra, igenigen!) az Üllői út 93-ban nem valahol a Nagyvárad tér és a Klinikák között lesz, hanem a régi házunk szomszédságában. Merthogy mi az Üllői út 91/b-ben laktunk (a gy.k.). És a boncolás után még egy pizzára is beugorhatonk a PizzaBoyba. Nyilván.

Ilyenkor azért kezdek félni magamtól...

A kiscicáink tegnap délután ötpercenként próbálkoztak a nappaliban, avagy a konyhában a teraszajtónál, hátha ott már nem esik. Lehet, hogy lassan én is ezt teszem.

Mégis inkább a tavalyi napsütéses, szemet-orrot gyönyörködtető évzárót választanám, amikor még október végén is lehetett (sídzsekiben) napozni az egri Várban. (Az illusztrációt nem lelem.)

(Most loptam Budai Pasától. :))

Anyám sütötte végül a palacsintát. Csak hogy örüljetek.

Az almás palacsinta akkor is jól hangzik, ha nekem kell megsütnöm. És Budai Pasával ma este emesen. Pont, mint réges régen.

A stopper/vekker/kakukkos óra percmutatója nem ment kétszer körbe, mire mind a hét alternatívomat felvettem. Most egy kicsit hitetlenkedek, aztán nemtommilesz. Mondjuk elégedetten hátradőlök (a ház falának) és elszívok egy cigit. Aztán eldöntöm, menjek-e boncolásra. Fáncsi aszongya, idézem: "igenigenigen!", a gyomrom meg keresi a helyét, momentán rajtam kívül.

Kifejezetten rühellem azt a hatvan percet, ami a tárgyfelvétel kezdetét megelőzi. Meg azt a ki-tudja-hányat, ami utána következik. Anne (e-vel) akarok lenni a Zöldmanzárdos házból.

Reggel nem működött a modem, így a MonorTelt erőst sürgettem, hogy márpedig ma nekem kell net. Aztán jött egy szerelő a kritikus pillanat előtt húsz perccel (ugyanis ekkor lemondtam volna és bementem volna Budai Pasához, hogy felvegyem a tárgyaimat). A jóember a modemcsere alatt végig azt ordította a telefonjába, hogy "adjon isten szebb jövőt", meg hogy ő igazi hazafi és kérésre máris megy a céges autóval felszabadítani a Felvidéket, Délvidéket, Erdélyt és a Kárpátalját. Vegyes érzelmeim között a büszkeséget még nyomokban sem bírtam felfedezni. De azért jól mulattam magamban. Semmi egyébnek nem láttam értelmét.

A múlt héten gyümölcsöt akartam enni hétfőn, erre rántotthús volt a hűtőben. Ma amolyan húshúshús-hangulatomban perszehogy zöldséglevest találok a fedő alatt. Nincs igazság a földön.

Meg kell keresnem a puk-kódomat. Ez egy fokkal jobb csak annál, mintha már letiltottam volna akaratomon kívül a kártyámat, de sokkalta rosszabb annál, mintha nem felejteném el bekapcsolás után egyből beírni a pin-kódomat - a telefon táskába hajítása előtt.