Igazi vasárnapot minden dolgozónak és diáknak!
Avagy hol van már Budai Pasa?!

A nyáron felhalmozott tetemes alváshiányomat úgy tűnik, most pótolom. De legalább. Amúgy meg vasárnap van és Budai Pasa kilencre ment dolgozni.

A csőben sült répa és a majorannás-fokhagymás csirke jó lett, már amennyire az én szavam számít. Amúgy ma a leghülyébb dolgokat dudorásztam, a Lily, my one and only-tól a Tábtábtárátábtááááááábtátárábtárábtáráb-ig. Este meg bele az ismeretlenbe. Én mindenesetre ma délelőtt még vaníliafelhőben illatoztam, viva la kulinária!

Ghymes Csillagreggae-je és Jack Johnson minden mennyiségben méltó hangaláfestése volt a mai maratoni főzési rohamomnak. Rá kell jönnöm, hogy a sütő a barátom. Már csak a gázrózsákat kell magamhoz édesgetnem. Jujj, de költői vagyok, megyek is rágyújtani.

A mai nap éppen megfelelő arra, hogy megbassza a magasságos telihóóóóóódat. Kezdek a kialvatlanság azon szintjére jutni, amikor mindent párás üvegen keresztül látok. Mondjuk legalább az szép.

Jah, és akarom vissza a HarryPottereimet! Most!

Kiakadtam.

Most komoly fejtörést okoz, hogy csemege uborkát, kovászos uborkát, vagy sajtot egyek-e. És nem azért, mert gusztusom van rájuk, hanem mert egyébbel nem szolgál a fridzsider.

Szeptemberi romantika, amit a főzés utáni átható fokhagymaszag sem tudott elrontani.

Ma meg bedagadt szemek, egész napos félálom, jegyzetelés ínhüvelygyulladásig. Nem sikerült leennem magam padlizsános baguette-tel, cserébe felemeltem a telefont, interurbán kapcsolás Szegedre, csak hogy teljes legyen a banda, ha. És könyvek, amiket akkor adnak ki újra, mire az onlájn antikváriumból is eljut a Taktaharkányi Községi Könyvtár egy példánya hozzánk futárral. De nekem ez sokkal kedvesebb és büszke is lehetek, hogy a Locspocs, a kis tengeri szörny úszni tanul első kiadású példányával rendelkezem. Jövő pénteken pedig bűntény lesz az egyetemen.

A világ legrosszabb időzítése a hazaérkezésre tegnap, de mosolyogva tértem vissza a filagóriából, és Vali anyukája is elhitte, hogy a délelőtt folyamán megnéztünk egy nagyon megható filmet. Álltam két és fél órát a vonaton, Budai Pasa várt rám a peronnál és Zuglóban összeszakadtam ahelyett, hogy örültem volna az egészen másnak. Mindemellett Budai Pasa megnyugtatott, hogy nem vagyok senem állat, senem érzéketlen, én meg beájultam, hogy aztán ma félhülyén az álmosságtól megjelenjek agrárjog szemináriumon reggel nyolckor. Amúgy szuper volt ez a nap, senki nem értett félre, kivéve talán a lány a buszmegállóban, aki azt hitte rámosolygok, holott nem is. És mint kiderült, időzíteni is tudok, mert elkerültem Nagykörutat-Kiskörutat (de ha tehetnék, nyilván még Makkosmáriát is) lebénító népnemzetieket és elértem a buszomat.