Vaksin tántorgok hajnalok hajnalán a trolimegállóba, amikor a kutyáját sétáltató mami felszólította az előttem a járdán keresztben és kasul akadályt képező ebét: - Engedd el a nénit!
Mondta ezt a nyanya rám, aki nemhogy neki, de még a kutyának is csókolommal köszön, mert tekintettel vagyok a korra, a korcsot meg ilyen erővel Matuzsálemnek, vagy Pátriárkának is hívhatták volna, esetleg a Bibliától elrugaszkodva Ezeregyévnek. Jah persze, felfoghatom ezt kritikának is, hiszen hétfő volt és reggel negyed nyolc, meg amúgy sem szoktam magam vakolni-mázolni, de még batikolni sem, ellenben nem lelt csatjaim miatt szörnyszerű hangulatban voltam eme morcos, korai időpontban.
Ehhez képest nyilván eltörpül a melegvízzel felöntött málnaszörp, amit hazatérésem tiszteletére alkottam.
A nap közbülső része mindezekhez mérten tűrhető volt, mindösszesen egyszer csináltam ma hülyécskét magamból, amikor bejelentkeztem a fodrászhoz és öt percen belül hívtam, hogy nem lehetne-e mégis holnap délelőtt. Lehetett, hálleluja. És Mikkamakka is fátylat borított a reggeli parány hisztimre, mert figyelmesen hallgatta jogtudományi fejtegetéseimet élő telefonos kapcsolásban. Most pedig házi feladatot fogok írni. Borzongató - háttájékon.