A legeslegnagyobb kicsellózás ma Bajkonurival, hogy mire mindenki hazatér vackába kakaózni, forraltborozni, kádbacsobbanni, leülni egy jó film elé, addigra én elindulhatok bele az éjszakába fejgépezni. És ez nem olyan, mint egy jogpolitika előadás, hogy az ember lánya elkummantja, ha nincs hozzá kedve. Nem, ez kötelező program. Tehát mint olyan, nem ér, le van szavazva, ki van peccelve, bassza meg és húzzon el a sunyiba. Engem meg hagyjon itthon. Mert még a számviteli jog is jobban érdekel, mint hogy Doris és George vajon ötvenegyedik alkalommal is évente egyszer hazudnak-e a családjuknak, elbújnak-e egy kaliforniai szállodában és két pofára házasságtörnek-e.

Már az gyanús volt, hogy a tegnapi Quimbyre pénteken elfogyott a jegy. Nekünk persze volt, mert Budai Pasával előrelátók vogymuk és megvettük múlt héten, amikor a nagysikerű Riddim Colonyt tekintettük meg az Almássyn. De az információ arra engedett következtetni, hogy sokan leszünk, bazira. Arra viszont még én sem számítottam, hogy annyi helyem sem lesz, hogy a kezemet sem tudjam úgy megmozdítani, hogy valakihez - akihez nem akarok - véletlenül hozzá ne érjek. Körülöttünk ráadásul a fal és egy xxl-es társaság állt, akik megegyeztek, hogy ők igencsak nagyra nőtt heringek. Én meg mindig lecsekkoltam, hogy Mikkamakka kezét ragadom-e meg, vagy valamelyik óriásheringét. Aztán koncert végén hazatértünk és megbeszéltük, hogy Budai Pasa nem az az ember, aki már ötévesekből Zidanninnyót farag.

Most meg Budai Pasáék éppen padlóznak, nekem pedig detonálni készül az arcom. Vagy ezt mondtam már?

Budai Pasáék padlóznak továbbra is. Nekem meg még mindig tele van az arcom nagynyomáson pusztító hatású biohulladékkal. És ezt ennél cizelláltabban nem is tudtam volna leírni. És akkor most szokásos reggeli ténykedéseimet megkezdem. Este meg Quimby.

Budai Pasáék rakják a padlót, nekem meg szétdurranni készül az arcom. És rájöttem, hogy még mindig elementáris anyázhatnék tör rám azoktól az emberektől, akik úgy kérnek valami használható jegyzett jogpolból kurzusmélben, hogy képzeletben bal öklömet belengetve felé kívánom neki, hogy más is hozzám hasonlóan érezzen.

Ma sikerült mindenkivel találkoznom, akivel terveztem. Pont.

Hogy miért szeretek az Operettben dolgozni? Mert akkor biztos lehetek benne, hogy bármikor bizonytalanná válhat a heti életszervezésem, a vizsgaidőszakom, de ha jól csinálják, akkor még a ciklusom is.

Olvasom a jogpolitikát és fogalmam sincs, hogy kinek és mennyit fizettek, hogy ez a) tananyag legyen és b) vizsgázzunk, mit vizsgázzunk, államvizsgázzunk is belőle. Persze ez most már nem államvizsga, hanem záróvizsga, de akkor is. Mint ahogy van nyolc tárgyunk, ami tulajdonképpen szigorlat, de mégsem az. És akkor az összevont kollokviumokról nem is beszéltem. Zavaros ez az egész felsőoktatás. Nekem. Néha. Cserébe kettesem volt a jokeren, ha már a lottón csak egyesem, vagyis hatszáz forintot, meg egy fityiszt nyertem, csak hogy konkrét legyek. Tudtam, hogy anyukával elkiabáltuk a medve bőrét, de baromira.

Igen, a jogpol a legrosszabbat hozza ki belőlem.

Szombat este a Riddim Colony gyakorlatilag és távolról és hunyorítva, mert mégis, de azért kissé szellősen, ám megtöltötte az Almássy teret és a kis rajongók egy-egy régebbi - ergo ismerhetőbb szám - felkonferálását örömsikollyal fogadták. Na meg hát Budai Pasa is túlélte. Bódottá. Aztán vasárnap mentünk Budajenőre elhozni, ami kellhet. Meg azt amit csak öt év múlva lesz szívünk kiselejtezni. Megtaláltuk a füzeteket, amikbe rajzoltam nagy erőkkel (öt év múlva tuti a kukában végzik). Filctollal, színes ceruzával és zsírkrétával. Ordító madarakat a tyúkudvarban, hercegnőket és berendezett házakat. Volt fantáziám. Aztán drágalátos Tántinak sikerült a lekembe gázolnia, amikor nekikezdett a "Misi az olyan szeretetre méltó, jópofa, önzetlen kisfiú volt, te bezzeg egy kis hisztérika" - családi hagyományszámba-menő lamentálásnak, mire ajánlottam neki drága ikertestvérét (Körösztöt), hogy talán erről a témáról vele beszélgessen, hátha egy tanárnak elhiszi az ellenkezőjét is. Én pedig megfogadtam, hogy ezentúl ha még valaki rágyújt erre a mondókára, inkább kimegyek a szobából. Este hívott Papusz, akivel hosszasan sirattuk a szájzárát, de megnyugtatott, hogy dr. Hipp nem tesz semmi olyat a bébipembőbe, amitől annak fogyasztója meghalhat. Fellélegeztem, aztán kilátásba helyeztünk egy teát Ibolyában, ha.

Most pedig teregetni fogok és előtte rágyújtok.