Valamilyen szempontból túl hosszúra és bizonyos szempontból túl rövidre sikeredett éjszaka után egy halálosan lassan telő családi mozidélután. Ezek után pedig olyanok, hogy:

• "A magánosok elleni erőszak tárgya vagy a tulajdon vagy személyes bátorlét."
• "A vád fejlődésképességének biztosítása vádlott kedvezményezését csak annyiban foglalja magában, a mennyiben ügyének mindenoldalu meghányása által őt vexatorius ujabb üldözések esélyeitől megmenti, de ésszerüleg az itélő birót a tett minősitő körülményeinek semmibevételére kényszeríteni nem lehet csupán azon okból, mert azok a vádtanács, illetve a vádhatóság által a tárgyalás előtt fel nem ismertettek."
• "ravasz fondorlattal való megtévesztés"

Szeretem (nem!) azokat a szövegeket, amikben ilyesmiket lehet olvasni:

• "Sehol világosabban mint a francia jog történeténél nem lehet kimutatni a vád modificatiójának összefüggését a ne bis in idem terjedelmével (...)."
• "Szóval Angolországban is megközelítik azon a fölvetett kérdés helyes eldöntésénél mérvadó második szempontot: hogy az itéletnek ki kell merítenie a vádat, hogy azt cosumálhassa."

A vizsgaidőszakom pedig ójaj.

Ajánlom minden elanyátlanodottnak az Országgyűlési könyvtárat. Jah, és üzenem Baumgarten Izidornak, hogy megvan.

A kedvenc munkahelyemen úgy érzik, nekem próba nélkül is menni fog. Kedvenc egyetememmel kapcsolatban úgy érzem, nem fog menni. A kettőben a közös, hogy ez kizárólag az én bajom. És akkor még megemlíteném a kialvatlanságomat, a tüdő- és hátfájásomat, meg hogy nincs pénzem és időm sem, amikor elkölthetném, ha történetesen lenne mégis, meg hogy Budai Pasával nagyjából annyi időre találkozunk, amennyit alszunk, mindezt pedig tetézem még azzal, hogy lassan elfelejtek beszélni (pedig még Kazinczy-versenyre is küldtek szende leánykoromban, amiből jelenleg nem a leány törlendő). Ha emelni akarnám a tétet, valaki adja le a kegyelemlövést, mert ennyi is éppen elég. És tudom, hogy az emberiség tetemes hányada éhezik, fázik, nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz, haldoklik, megöletik, ésatöbbi, de amikor olyan jólesik a rinya, akkor hadd!

Bajkonuri voltam.

Jól indul a nap, amikor hajnali fél kilenckor kell megtudnom, hogy éhen halni nem mulatság.

Bajkonuri egy hülye pletykafészek. Mert ő tudja, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy ti tudjátok. Óvoda, nagycsoport, jelem a cseresznye. Még egy húzás, utána meg jön a zongora, derült égből.

Hack elfogadta a szakdolgozat-témámat. És láttam szép kabátot magamnak H&M-ben. Továbbá Budai Pasával töltöm holnaptól a hét hátralevő részét.

A buszon a mellettem ülő lány hosszasan tyutyukámmal beszélgetett, akit szeret és ennek nagyon örültem, mert én majdnem elhánytam magam a melegtől, a büdöstől és az oxigénhiánytól.

És egy kérdés: mennyire hülye helyzet az, amikor kedvenc (nem!) pénzügy szemináriumi oktatómat azért akarom megverni, mert nem írtunk zárthelyit? A történethez persze hozzátartozik, hogy ha ezt tudom, tanulok mást a hétvégén.