Reggel nyolckor olyan mély benyomást tett rám Kabódi a cocialista büntető perrendtartással, hogy amikor Ibolyában meséltem Neki az unokatesómék esküvőjéről (amúgy az irodalomról beszélgettünk és éppen a kedvenc Shakespeare LXXV. szonettes élményemet osztottam meg kedélyes hallgatóságommal), akkor képes voltam aszondani, idézem "És amikor az anyakönyvvezető összeadta őket a Magyar Népköztársaság nevében..." és itt elkezdtünk nagyon nevetni. Amúgy ma Budai Pasával színházba megyünk.

Akár elegem is lehetne. Akár. De momentán túl jól érzem magam mindazok ellenére, hogy
- elaludtam a csuklómat;
- csak Budai Pasának köszönhető, hogy ma fel bírtam kelni hét előtt tíz perccel - de minek?;
- a "nincs egy rongyom se"-pánik* magyarázatául szolgált a ruháktól púposkodó szennyeskosár az emeleti fürdőszobában, ergo nekiálltam mosni, DE persze holnapra még akkor sem oldódott meg az öltözködési válság;
- takarítanom kell és
- a lakásban fellelhető táplálékok típusai a következők: csokoládé, tojás, kenyér, némi téliszalámi, büdös sajt, ótvar büdös sajt és kibaszottul büdös sajt.

*ld. hétfői keddi sikolygás

...és megszabadultam egy olyan iwiwes ismerőstől, aki
- bejelölt, mint instruktorát, de soha nem köszönt, amikor találkoztunk;
- ha köszönt volna akár egyszer is, én visszaköszönök és akkor elmondhatnám, hogy már két szót váltottunk ebben az életben;
- ráadásképpen állandó jelleggel szennyezte az iwiw üzenőfalát olyan fontos információkkal, mint például: vhííííííííííííííííííííí, köd van, jó nekem, elmentem, hazajöttem.

Lassan egy nagyobb lomtalanításhoz is erőt gyűjtök.

Hacker Ervintől utoljára bármit is a harmincas évek első felében jelentettek meg. Úgyhogy most egy ezerkilencszázhuszonötből származó régészeti leletnek minősülő keményborítású saláta boldog birtokosa vagyok március hetedikéig. Ezek után Ibolyában megint sikerült teljes mértékben úri kávézóközönség-pukkasztó módon megtárgyalni az akciós Opa-Oma pornódévédét, a fütyi alakú négytojásos száraztésztát, valamint az igazán ütős tisztasági betét reklámot, ahol arra a kérdésre, hogy "Lányok, van valakinél tisztasági betét?", az egyik csaj letol nacit, bugyit és kitépi az alig használtat, megmutatja, hogy ez olyan vékony, hogy a hajszálcsíkos blézer előtt élére fordítva észrevehetetlen, cserébe aloé verás, majd idvezült mosollyal átnyújtja a rászorulónak. Rátai félórás meg-nem-jelenését követően visszahelyeztük magunkat Ibolyába, ahol éppen valakit elvitt a mentő. Engem meg a hetvennégyes repített Zuglóba.

Na igen. És boldog névnapot minden kedves Ákos nevű olvasómnak.

Komoly dilemmák szívják a vérem már így reggel is. Megvalósulni látszik - példának okáért - az évszázados gyötrő kín, a "nincs egy rongyom se!"-pánik. Grátisz: mehetek könyvtárba, ahol kapásból megújíthatom az olvasójegyemet, mert még nem járt le, de közel a vééééééééééég. És nagyjából biztos vagyok benne, hogy sajnos épp hiány lesz Hacker Ervinből.

Nahátakkor. Jóreggelt!

Sose igyatok hétfőn a Grinyóban bort. Vagyishogy sose igyatok a Grinyóban bort. Ehmindegy. Amúgy jól vagyok. Most éppen dizájnoljuk Budai Pasa lakását. A nappali lesz a spájz, ahol a plafonról műanyag kolbászok és szalonnák, fél disznók és fácánok fognak lógni. Ezzel asszem az Év Lakása is lehetnénk bármely lakberendezési magazinban. Persze addigra összegyűjtünk egy tizenhatodik századi velencei tükörre valót a slóziba, a konyhai kamraszekrénybe elrejtjük az ecserin beszerzett halott német katonát, a hálószobát, mint olyat pedig mélységesen elítéljük. Van itt ám ötlet.

Amúgy pedig. Mikor máskor kell két megálló között gyalogolni sokat, mint ma, amikor az idei telet meghazudtoló módon havazott, fújt a szél, hideg volt és latyak. Útilapuként a drága jó nagyapámmal, aki nyócvanöt éves korára fiatalokat megszégyenítő egyensúlyérzékről tett tanúbizonyságot a metrón, midőn senki nem volt képes átadni neki a helyét. Nyilván azt gondolták, hogy ha elfárad, majd én ölbe kapom. A szándék a fontos, cserébe kaptam palacsintát. Továbbá jó tanácsokat meg szakirodalmat. Ezteteket már Gönczöl Katalintól. Utána eldöcögtem, hogy pontról pontra lediktálják nekem az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének mittomén hány pontját. Meg hogy megdöntsük az egy időben minél többen nyitott szemmel alvás rekordját. Dögvész nem tarolt úgy soha, mint Katonáné előadása. Ezek után mégis ittam bort a Grinyóban.