Rend a lelke mindennek. Merthogy esik és az ernyőm a helyén - a fiókban, otthon. Panaszra ám semmi okom, hisz tegnap egy három és fél kilós embercsomag olyan grimaszokat vágott rám, hogy nem tudtam leutánozni. Pedig mindent megtettem az ügy érdekében, becsszó.

Ma megint újabb réseket ütöttünk az adórendszer bastard-vágásos pajzsán, nyolctól tízig, stand-up-comedy stílusban, igaz, az ostobácskább kérdéseknél R.-t csak az illemtudás mentette meg a tíz ujjal piperézéstől (úgymint fésülködés és borostagyomlálás). Gondolom a jó pedagógus ilyen. Vagy a jó jogász. A jó gegszter pedig paráználkodik, legalábbis a Balettpatkányok SzMSz-e szerint. Mint az közismert. (Közismert? Jöjjön közelebb Safranek...) És most, hogy megcsillogtattam általános műveltségemet, be kell vallanom, hogy egyől be is elegeltem és BerkeBarnát kihagytam. Azaz. Hagytam magam meggyőzni arról, hogy csak időt nyerek azzal, ha ellógom a soros ekkj-előadást. A meggyőzés amúgy jó dolog, tegnap sem kellett tukmálni azt a pohárka bort a szervezetembe. Mert jólesett, pláne BudaiPasa mellett, életem legszebb parkolását követően, amikor is egy autónyi helyre sikerült begyűrnöm a Skuzut, ellenben a korábbi alkalmakkal, amikor egy tankhajót is simán el lehetett volna helyezni a járda mellett - "szeretek biztosra menni" jeligére. Mondjuk én csak erősítem a sztereotípiákat, mármint női parkolásice. A vizsgabiztos is csak azért engedett át anno dacumál, mert arról sikerült meggyőznöm, hogy a helyes index- és pedálhasználatot sikerült elsajátítanom és körülnézek kanyarodás előtt, valamint egyenrangú útkereszteződésben, sőt - horribile dictu -, megadom az elsőbbséget is.

Off.