Két nap pihenő után újra harcra készen. Eközben gazdagabb lettem egy garnitúra játszóruhával, meg némi komolyabbal is, hála Papusznak (a legkomolyabb szerzemény a malacrózsaszín póló, hasán a nyilazó nindzsával), elkezdtem a szakdolgozatomat (úr'sten!), esténként BudaiPasával Jóbarátokat néztem és hőemelkedtem. Húsvét, te csodás! Most, hála az égnek, újra folytatom áldásos szakirodalom-gyűjtögető munkámat és a reflektorozást, mert milyen jó is az.

Zabigél hatalmas siker, már ha lehet hinni a nézőtéren dörgő tapsnak és csak egy kislány reklamált a végén, miszerint "De hát a szobor nem is csinált semmit!". Ez persze így nem igaz, mert az őt irányító műszaki kollegának köszönhetően ide-oda kacsázik a színpadon idegőrlő lassúsággal.