Ritkás net, olykor egy-egy eperoham, amúgy pedig didergős tavasz és bezsongás. Mennék már valahová, BudaiPasával a mellényzsebemben, de hát mit tesz isten, se mellény, se mellényzseb, no meg nincs mikor és miből. De legalább van Kivel. Úgyhogy marad Zugló, meg Maglód Megapolisz, cicuka a konvektoron ádázul pillázva, a finom borok és az olvasólámpák hangulatvilágításában telő puha esték. Barátok, szabadság, szerelem. (Lírai én elhallgat. Most.)