Miután tegnap elhatároztam, hogy kialszom magam, annak rendje és módja szerint hajnali háromnegyed kilenckor kipattantak a szemeim és tudtam, hogy most nem bírok visszaaludni. Levánszorogtam, megreggeliztem családilag, aztán vissza a paplan alá. Hát. Most se sokkal jobb. De legalább biztosíthatom a nagyérdeműt, hogy Marcipán igenis jól aludt.
Most pedig megyek takarítani. Meg ilyenek. És estére csakazértis összeszedem magam.
(És amúgy is, milyen már, hogy azt álmodom, hogy általános iskolás osztálytalálkozóm van, ahol nem ismerek fel senkit sem, kivéve az Ács Viktort és a Németh Zsoltot. Utóbbi lehányta az esőkabátomat...)