Budai Pasa Pesten. Bajkonuri Maglódon. Nem jó ez így...

Kitaláltam, hogy délután alszom egy kiadósat a túlélés érdekében. Sajnálatosan a kivitelezés nem volt tökéletes. Másfél óra múltán ugyanis Marcipán elkezdett ugrálni a fejemen. Aztán meg kihagyok egy sörgiát, mert Pesten lesz, én meg be nem megyek, akármekkora is Diocskám ellenállhatatlansága. De legalább Budai Pasa mindjárt megérkezik emesenre. Hogy aztán szét akarja hasogatni a monitort. Jól megszokott esti program. :)

Én pedig ippeg az imént tájékoztattam a gyömrői Szivárvány ház portását, hogy udvariasság szempontjából toronymagasan vezetek hozzá képest. Merthogy minimum egy 'jó estét!'-re jó lehetnék nála, ha már egyszer felveszi a telefont. Ráadásul azt hiszem, már az előző posztomban is rávilágítottam, hogy nem szeretem, ha hülyének néznek. És ha direktbe egy süket öregasszonyt kapcsol nekem az édes jó atyám helyett, majd utána közli, hogy én mondtam rossz szobaszámot, akkor Bajkonuri feje garantáltan elkezd nőni. Felteszem, már úgyis kellett valaki, akit elküldhetek a búsba. És lett is. Evvan.

Kedden még úgy tűnt, ép ésszel átvészelem ezt a hetet. Sajnos a hét folyamán közvetlen környezetemben gyér számú Igaz Ember találtatott, akikkel úgy gondolom, hogy ha egy hétvégét kellene együtt töltenem egy tutajon (természetesen all-inclusive tutajról beszélek, ami borulás-, víziszörny- és betörésbiztos, alapfelszereltség a jacuzzi, a légkondi és az elektromos ablakemelő, továbbá kifogyhatatlan készletek állnak rendelkezésre az alábbiakból: vadasmarha zsemlegombóccal, lasagne, paprikáscsirke nokedlivel, Szamos-féle Bacchus desszert, duplacsokis Boci jégkrém, szilvalekváros bukta, vodka, Hohes-C, jég, Edelweiss, tokaji édes sárgamuskotályos és a vésztartaléknak való, előre bekevert alsósoros - egyenesen Egerből), akkor nem fordulna egyből őszesbe üstököm, nem támadna ingerem mégis inkább kipróbálni a máglyahalált, vagy - horribile dictu! - megenni egy tányér sárgaborsó főzeléket. De lehet, hogy nekem kellene átértékelnem magamban ezt-azt és előfordulhat, hogy jómagam voltam türelmetlenebb a szokásosnál. Ez utóbbi akkor viszont a súlyos mértékű kialvatlanságnak köszönhető, ami mostanában pandás-stichet kölcsönöz a fejemnek, habár nyilván minden hibáztatható este során valami olyasmi történt, amit tulajdonképpen kár lett volna kihagyni.

Már a szerda sem indult zökkenőmentesen, mert papírkutyákkal nem lehet mit kezdeni. Összehozni egy őszi szünet utáni (és a félévre nézvést feltehetően) utolsó csoporttalálkozót pedig - az előzőekből kifolyólag - szinte lehetetlen. Pláne, ha Vadalma ívesen szarik az egészre és nem foglal asztalt kedden Monyóba. Végül Grinyóban kötöttünk ki. Így utólag nézve elment a kedvem a további szervező tevékenységtől (azaz attól, hogy esélyekkel bombázzak érdemteleneket arra nézvést, hogy engem hülyének nézhessenek - és ez épp annyira pozitív eredménnyel végződik, mint a Szűzanya terhességi tesztje három héttel esküvő előtt, avagy a gy. k.: igen, hülyének is néznek). Budai Pasával, Diocskával, vagy Orsidrágáékkal egyszerűen csak beülni valahová egy kávéra/sörre/akármire nem igényel ekkora felhajtást, energiabefektetést, meg ilyesmit. Utolsó lendülettel még összelogisztikázhattam, hogy juttassam el Valinak másnap a telefonját, amit a Grinyóban hagyott úgy, hogy elsőként nem próbálom meg felhívni.

Részben átvirrasztott éjszaka után Budai Pasa reggelre nyűgös volt (merthogy szombatig most nem találkozunk), én pedig oly életteli, mint a formalinban úszóleckéző foltos szalamandra (merthogy szarul aludtam). Aztán én is váltottam, azóta HisztiManciskodom egyhuzamban, de Sanyival így is kellemesen eltöltöttük a délutánt az egyetem vonzáskörzetében, a hozzánkcsapódó tekintetes karok és rendek társaságában. Aztán Papusz elvitt a Jégszínházba, úgyhogy jeleztem Budai Pasának, miszerint abbahagyhatja a zsémbeskedést, mert ottaludnék nála. Az A-szektor közönségének járt az ingyenperec, az ingyenszendvics, az ingyenüdítő és az ingyenvodka is. Éppencsaknem ebben a sorrendben fogyasztottunk. A vodkát szigorúan tudományos kutatások céljából ittuk, mert mértük, hogyugyanvajon mégis mennyi ideig tart a hatása. Óraegyeztetést követően huszonöt percen belül alábbhagyott az addig sikertelenül visszafogott koncogási kedv, harminckét perc elteltével pedig újra kezdtünk cidrizni. Az előadás amúgy nem volt rossz, habár egy csapat delfin mozgása összehangoltabb, mint a jégen táncolóké volt. Viszont Papusszal megegyeztünk, hogy ha azt képzeljük, hogy ez egy szalagavató és ott a világot jelentű jégkockákon a mi tizennyolc éves mazsoláink ropják a Kékdunára, akkor a meghatottság könnyei peregnének az orcánkon, miszerint "jajdeédeskissuták!". Végül Budai Pasa érkezett. Mint a villám. Alig öt percet stricheltem a Stadion Hotellel szemben két taxira váró sorstárs társaságában, aztán mindannyiunkért jött a kapott fuvar.

A mai reggelt Bajkonuri hisztije tette feledhetetlenné. Most itthon. Asszem, kicsit hagyom magam elfáradni.