Megérkezett emesenre Budai Pasa is és Bajkonurit egyből elhagyta a maradék csepp józan sütnivalója is. Ennek köszönhetően a spájzig érvén megalkotta az Itepitakémény (hátulgombolósként így nevezte a Pepitakéményt, ami a Szentendrei útról látható) és a "Sárgán világít a tök..." (csakis részegen, pisilés közben dudorászva az igazi) után a következőt, amire érdemes emlékezni. Kéremszépen: süteszörp és málnamény. És amíg Uramsparancsolóm vacsoráz, addig kihasználja az alkalmat, hogy megossza ezt a Mélyen Tisztelt Publikummal.
{Ráadásképpen tervezgetem, hogy melyik nap a héten ne legyek túl lusta ahhoz, hogy felemeljem a telefont és bejelentkezzek a) Fodrászlászlóhoz és b) fogorvoshoz.}
mosoly-felkelőspuszi-kakaó. (A gy. k.:nekem ettől fenemód jól kezdődik a hétfőm. Meg minden napom.) Mindezt bő másfél órában. (Csak semmi kapkodás...) Aztán elkezd dönögni és csörömpölni a telefonom, jelezvén, hogy eddig Fény Gyermeke, a továbbiakban Earl of Vadalma keres. Ibolyában sok sorsfordító beszélgetést folytattunk, egyszer például nevezettet majdnem megverte egy tudatlan, meg ilyenek. Ma a fair play került terítékre. Meg a bizalom. Az áldást pedig megadtam, mert Bajkonuri I. Dióskali nem él vissza hatalmával. Vagymi. :)