Szerény hajlékunknak új lakója van átmeneti jelleggel: Diocska nem bírván a lakásfelújítással járó megpróbáltatásokat, hogy egy szobát kénytelen megosztani a bútorokkal, a cuccaikkal, a tesójával és újabban egy egércsaláddal, menedékjogot kért és kapott. Holnaptól pedig kettős állampolgárrá nyilváníttatik, és minden más módon véglegesíttetik pozíciója. Huh!

Egész múlt héten tartogattam, cipeltem, aztán tegnapelőtt Budai Pasával is tartottunk egy lomtalanítást a zsákomban. És egy csapásra jobb lett. Ezt neki már mondtam. Most a mélyen tiszteltnek is tudomására hoztam.

Plusz. Öt perccel ezelőtt írtam valamit, amit két perccel ezelőtt töröltem. És ennyiben maradtam magammal. Végülis vannak dolgok, amiket igenis le kell szarni.

Hosszú napom volt rövid reggellel. Legalábbis nem olyan hosszúságúval, ami lehetővé tette volna, hogy kevésbé szúrjak szemet drága reggelnyolcas szemináriumvezetőmnek a begyógyult fejemmel, aminek egyenes következménye volt, hogy epedve várta a véleményemet az államok függetlenségével és önrendelkezésével kapcsolatban. Hogyhogynem. Viszont az első címzett kérdés után Bajkonuri feltűnő aktivitást mutatott egész órán a szuverenitás kérdéskörét illetően (így a hajnali puszinak mégis vannak áldásos, ámde nem azonnal jelentkező hatásai), aztán Napköziben kávé-tea-országváros. Végül a csodálatos péjéalt, ahol volt katalógus és lesz zéhá. Csak a miheztartás végett. Hazafelé még másoltattam kulcsot itthonra (kúúúúúrva drága, és csak készpénzzel lehet fizetni, rohangáltam az Árkádban, mint a mérgezett egér a bejárat - egyik vége -, a kulcsmásoló - másik vége - és az automata - közepe - között ), aztán megettem két sajtburgert, mert már szédelegtem. Mázlim volt nekem is és mindenki másnak a buszon - sőt, magának a busznak is -, mert végül nem bukott. A könyvemet természetesen a keresztúri művház magasságában befejeztem, úgyhogy onnantól fogva bambultam kifelé az ablakon.

Itthon bekapcsoltam a netet és megnéztem a testtömegindexem. Plusz Macskamézemnek neveztek. Ezek után jövő héten sörni megyek a fenti elkövetőjével. Habár első közös élményünket nem múlhatja felül semmi: szemem sarkából vetettem egy pillantást a nyelvtan munkafüzetébe nyolcévesen, mire ő hét és fél évének minden engesztelhetetlen gyűlöletét és emésztő elkeseredettségét egy mozdulatba sűrítvén a vállamba gyógyította a rotringját. Azóta jelentősen javult a kapcsolatunk :).