Elsőül is egy Martens kell. Meg valami báli cipő is. De ha már, akkor a titizoknik mellé be kell szereznem néhány pár normálisabb hosszúságút, mert már a Mátrában is lefagyott a bokám. A minta csak a szokásos: nyulas, tevés, majmos, cicás és csíkos... Tulajdonképpen huszonhárom évesen elkezdhetnék kissé komolyodni. Mondjuk felhagyhatnék az idióta zoknik felvásárlásával, vagy akár vehetnék egyszerű-egyszínű bugyikat is a katica-, macska- és hercegnőmintásak helyett. Néha pedig eszembe juthatna a hatvanhatodik kisvakondos, cicás és 100%hisztis póló helyett valami decens és elegáns felsőt venni. Na jó, lehetne legalább egy fehér blúzom. Már csak azért is, hogy legyen mit felvennem mondjuk a színházba. Merthogy az alkalmi ruhatáram heti egy kiöltözésre van hitelesítve. És jelenleg a heti programdömping kibővült még egy előadással a Nemzetiben (Asztronautának köszönhetően). Tehát baj van. Vagymi.  

^* És most egy idézet, szerencsétlen helyzetemet érzékeltetendő:

"Reccs!!!

- Segítség! - suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit, miközben a két méterrel alatta terpeszkedő ág felé zuhant.

- Tulajdonképpen... - mondotta a három méternél lejjebb nyúló ágra pottyanva.

- Véleményem szerint... - magyarázta tovább két bukfenc között, miközben öt méterrel alább került - csak azt akartam mondani...

- Természetesen ebben az esetben... - folytatta udvariasan, miközben rekordsebességgel zuhant keresztül a következő hat darab faág között.

- Feltevésem szerint mindez csak azt jelenti... - határozott végre, elbúcsúzva az utolsó faágtól, hogy további három bukfenc árán végre kecsesen elhelyezkedjék a rekettyebokorban - azt jelenti, hogy bizonyos szempontból nagyon szeretem a mézet. Egyébként pedig: Segítség!"

(A. A. Milne: Micimackó)

Amikor egy szimpla délutáni randi is így indul:

Tegnap éjjel emesenen Bajkonuri és Budai Pasa megbeszélték, hogy Bajkonuri még színház előtt kizarándokol Zuglóba. Csörög a telefonom. Ma délelőtt.

-        Szia! Lehet, hogy én vagyok a hülye, de megbeszéltünk valamit azon kívül, hogy négy körül találkozunk?

-         Nem nagyon. Akartalak is hívni.

-         (…)

(És a továbbiakra vonatkozó jótanácsom: reggelre kisírt csillagszemünk nem attól fog regenerálódni, hogy a délelőtt folyamán befejezzük az alant emlegetett művet.)  

Vannak dolgok, amik nem változnak. Kiskutyámat Lajosék udvarából szedtem össze. Takonypóc vagyok. És álmos. Ezt bizonyította, hogy a kezembe akadó bauizémicsoda katalógusban aztat olvastam, hogy 'tizenhatkomódosfiók'. Aztán persze összeállt a kép.

Jóreggelt!

(És ha Bajkonurinak még egyszer az a baromira jó ötlete támadna, hogy hullafáradtan még elolvassa az Anne gyermekei a háborúban című nagysikerűből azt a részt, ahol Walter is bevonul katonának, akkor emlékeztesse az arrajáró, hogy reggelre dagadt és piros lesz a szeme...)